Veszélyes gyümölcsök

Ebből a posztból senki nem fog megtudni semmilyen információt arról, milyen gyümölcsöt ne együnk, bármennyire is ezt sugallja a cím. Kizárólag egy fóbiámról számolok be.

Az előző kultúrbejegyzésből jól kihagytam, kinek szeretném továbbadni a kérdést. Bodzának, aki a mozarellás lángosgolyóiból és a chorizós cukkinifasírtjából azonnal teleportálhatna nekem pár darabot, remekül néznek ki.
Aztán Csupinak, akivel a múltkor annyit beszéltünk Lucy Snowe-ról, hogy nekiálltam elolvasni a regényt. Lucy ismeretlenül is halálra bosszantott, most, hogy olvasom, méginkább.
És még Kennynek is, aki Hong Kongban él, több blogja is van, az angol nyelvűt szoktam olvasni.

Judit nevű kedves olvasóm remélte egy kommentjében, hogy majd szilvából is elárasztok mindenkit receptekkel, de bevallom, a lehető legtávolabb szeretek kerülni az olyan zöldségektől és gyümölcsöktől, amelyek magukban hordozzák a potenciális kukacveszélyt.

Nem vagyok egy nyavalygós, hisztizős valaki, de a kukacok és a hernyók kihoznak a sodromból, és teljesen irracionális viselkedésre késztetnek néha.
Egyszer vettem a piacon gyönyörű friss brokkolit, nagy boldogan hazavittem a többi cuccal együtt, majd nekiálltam megtisztítani a zöldségeket, hogy eltehessem a hűtőbe. Igen ám, de a brokkoli szárán ott pihent álságosan egy brokkolizöld kukac, illetve hernyó volt az. A brokkolit eldobtam. Majd bemenekültem a nappaliba. Aztán rájöttem, hogy rajtam kívül nincs senki a lakásban, csak én tudom megoldani a helyzetet, hogy a plusz hernyó állapot átcsapjon mínusz hernyó állapotba.
Így aztán fogtam két villát, amelyeknek segítségével nejlonzacskóba piszkáltam a fertőzött zöldséget, szorosan bekötöttem, hogy az egyébként tök békésen szendergő állat nehogy kimászhasson és valami szörnyű tettre ragadtathassa magát. Majd egy másik zacskóba raktam, azt is szorosan bekötöttem és azonnal levittem a szemetesbe.
Egy másik rémisztő alkalommal szerencsémre éppen nálam volt Csupor barátném, már jó hideg volt. A telkünkön volt több hatalmas gesztenyefa, elég sok gesztenyét tudtunk gyűjteni minden évben – az első évben csináltunk gesztenyepürét, aztán soha többet.
A hazaszállított gesztenyéket az erkélyen tartottam a jó hidegben. Sült gesztenyét készítettünk, a rosszakat persze kiválogattuk. Mentek a szemetesbe. Na de a rossz, azaz kukacos gesztenyékben a konyha kellemes melegében felélénkültek a rohadt kis lakók és kimásztak. Valamiért kimentem a konyhába, és ezek ott gurulgattak kövéren a padlón. Visítottam egyet, hogy „Úristen!”, szegény barátném nem tudta, milyen atrocitás ért. Aztán hősiesen (merthogy ő is irtózik, de még képes a racionalitásra) összeszedte és likvidálta a kis szemeteket, miközben a nappaliban vártam a jelentést a kukacmentes területről.
Borzasztó, már attól viszket a fejem, hogy ezeket leírtam.

Tulajdonképpen a fentiek magyarázkodásként szolgálnak a gyéren előforduló szilvás ötleteimre. De azért van egy nagyon finom fűszeres ketchup, amelynek kedvéért minden évben erőt veszek magamon és 1 kilónyi szilvát hajlandó vagyok kimagozni. Olyan, mint egy elárasztásos terápiás foglalkozás első alkalommal. De ettől a fóbiám nem múlik el, igaz, nem olyan zavaró, hogy feltétlenül foglalkozzak vele, néha egy kicsit hiszti, aztán kész.

HAGYMÁS SZILVAKETCHUP

1 kg szilva – magozás után tisztán mérve
250 g lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
80 g friss gyömbér
125 ml száraz vörösbor
1 ek ecet – lehet bármilyen, én almaecetet használtam
4 db piros chili
2 narancs reszelt héja
150 g barnacukor
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szerecsendióvirág
1 kk őrölt szegfűszeg
2 csipet só


    A szilvát halált megvető bátorsággal kimagoztam – amire szükségem is volt, mert voltak kukacok szép számmal – és egy lábosba raktam. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért tisztítás után – a gyömbért meghámoztam – apróra vágtam a chilipaprikákkal együtt, a szilvához adtam. Beleszórtam a cukrot, a reszelt narancshéjat, a fűszereket, a sót, és ráöntöttem a bort meg az ecetet, összekevertem.
    Közepes lángon először lefedve főztem 15 percig, majd a fedőt levéve 30 percig. Ezután simára turmixoltam és kis üvegekbe töltöttem.
    Nagyon finom vadhúsokhoz és fehér húsú sült halakhoz is.

    bodzablog  – (2009. augusztus 18. 9:26)  

    Szia Makka :) Három dolog: köszi a játékot, ma vettem észre, hogy moderálandóba esett a megkeresésed a linkek miatt, de otthon utánanézek a témának. Tetszett amúgy az összefoglalós-ajánlós posztod is :) De megmondom őszintén, én ugyan szeretem Austent, de a mansfieldi kastélyon alig bírtam átrágni magam.
    A másik: eszméletlen ez a szilvás csatni! Vagy ketchup :) Szerintem meg is fogom valósítani.
    A harmadik: teljesen osztozom veled a kukacológiában e téren, bár egy brokkolit nem dobnék ki duplán és hermetikusan csomagolva. Max. vízbe fojtanám a kukacot, mivel viszonylag rosszul úsznak az ilyenek. Amúgy meg szép lepkékké tudnak válni. Szóval ha kukactalanítok egy kis szilvát én is, biztosan megcsinálom a műved, mert egyszerűen remekül néz ki és az ízét elképzelve az is isteni lehet. Még salátára is csinálnék belőle dresszinget egy kis balzsamecettel! :)
    Remélem megcsinálod a chorizós cukkinífasírtot, most még szezonja van! :)

    csupor  – (2009. augusztus 22. 0:10)  

    A fönt vázolt esetre nagyon is határozottan emlékszem. :-D

    Névtelen –   – (2009. augusztus 23. 21:28)  

    Kedves Makka ! Érik a szilvám , ergo ezt a receptet szintén ki fogom próbálni ! Köszi ! :)
    Judit
    ui: ilyen extra receptek után el sem hiszem hogy egy kis kukac megrémít :)

    napmátka  – (2009. augusztus 24. 16:34)  

    Szia!
    Még csak éppen hogy benéztem (majd körül is nézek ám!), de máris megragadott e recepted, noha nincs most szilvánk. Majd szerzek...
    Kukac, hernyó, miegyebek: Sajnos én is rosszul vagyok már a látványuktól is, akármilyen békések, vagy éppen aprók is. Sajnos minden puhatestűtől irtózom, ami ugye a nomádportán nem épp előny.
    A pókoktól, bogaraktól, egértől nem, csak a csúszómászóktól tartok. De még így is muszáj volt felvenni most a harcot az esetlegesen lesből támadó csigákkal a folytonérő málna kedvéért...

    Makka  – (2009. augusztus 24. 20:43)  

    Sziasztok!

    Bodza: Austen nem mindig könnyű olvasmány, ez kétségtelen, bármennyire is szeretnék egyesek a lektűrirodalomba beszorítani.

    Judit: Nem egyszerűen megrémítenek, hanem tényleg rendes pánikrohamot váltanak ki, de nem halálfélelemmel, hanem végtelen undorral vegyítve. Volt egy korszakom, amikor ha kukacot találtam valamiben, elhajigáltam, mondjuk, ez nem volt igazán remek pl. a befőttnek való őszibarack hámozása közepette, anyám néha szívbajt kapott,
    Simán lehetne vallatni az ígéretükkel, meg se kéne mutatni, bármit bevallanék, azt hiszem.

    Napmátka: azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a színtű averzióval, bár tényleg szegény Csupi is nagyon utálja őket, a meztelen csigákat főképp, ahogy te is.
    Érdekes, azokkal elvagyok, de szerintem csak azért, mert van ellenük ilyen kis kék granulátumom, amit rendszeresen szórikálok, így nem nagyon találkozom velük. Tudom ajánlani, az is igaz, hogy nem szép látvány, ahogy pusztulatban vannak tőle a dögök.
    Egerek, patkányok – annak idején az egyetemen élettan gyakorlaton volt egy hosszú kísérletsorozat, amit el kellett végeznünk, ha nem lettem volna ott, a csoportomnak majdnem teljes egészében ugrott volna a jegye vagy legalábbis nagyon nehéz helyzetbe kerültek volna. Majdnem az egyedüli voltam, aki meg merte fogni a kis fehéreket. Igazából nekem csak a pisiszagukkal volt bajom, de simán elbántam velük.

    Névtelen –   – (2009. augusztus 24. 22:01)  

    :)
    Ne add ki magadat !
    Az én szilvámban szerencsére nincsenek lakók. :)

    csupor  – (2009. augusztus 27. 19:56)  

    A kicsi kukacok annyira nem rémítenek. Nem szép látvány, persze, nem is gusztusos, de ki lehet bírni, ha nagyon muszáj. A múltkor egy paprikában találtam egy bitang nagy dögöt, attól csak azért akadtam ki, mert úgy eszem a paprikát, mint az almát, és azért ez tényleg nagyon méretes volt ahhoz, hogy beleharapjak... és hát majdnem.

    A meztelencsigákkal az a baj, hogy marha nagyra nőnek, rengeteg van belőlük, és a kert bizonyos részein orvul rájuk lehet taposni úgy, hogy észre se veszed mi történik, míg már benne nem vagy a slamasztikában. Plusz képesek a bejárati ajtó üvegére fölmászni és odagusztustalankodni... ilyenek.

    Megjegyzés küldése

    Related Posts with Thumbnails
    Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

      © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

    Back to TOP