Kékesfekete
A hátsó szomszédunknál rendületlenül érik a szeder, de soha nincs annyi egyszerre, hogy érdemes legyen nekiállni dzsemet készíteni belőle, pedig én azt nagyon szeretem. Viszont egy-egy süteménybe vagy édességbe bőven elég annyi, amennyit egy-két naponta kapok tőle. Szombaton a piacon sikerült venni gyönyörű kékáfonyát is, ennek egy jó részét beraktam a mélyhűtőbe, egy keveset pedig vaníliafagyval ettem meg, meglocsolva a balzsamecetkrémmel. Még maradt egy pár szem áfonya, a szeder is érkezett megint ma reggel, mi mást készíthettem volna, mint megint egy jó kis süteményt. S. majd csak hallomásból fog értesülni a sütiről este, éppen kint van Amszterdamban eskrimázni, viszont ő meg ehet ott nagyon finom fagyit. A múltkor is, amikor kint volt pár napra szintén edzésen, akkor meg ő mesélte el a telefonban, hogy milyen állat jó fagyisra bukkant, szerinte vetekszik a Daubnerrel, és miközben élvezkedett fagyievés közben, azért gondolt rám. Mire hazajön, a sütemény egész biztosan elfogy, a szomszédunknak is adtam már belőle, mégiscsak ő szállítja a hozzávalót. A szomszédasszony mondta is, hogy ne szúrjak ki vele legközelebb, akkor már ne forrón adjak neki a sütiből, mert megint összeégeti a száját, nem győzte kivárni a múltkor sem, hogy kihűljön a fügetorta.
- 500 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt (finomra őrölt)
- 1 tasak szárított élesztő
- 70 g nádcukor
- 1 csipet só
- 1 db tojás
- 100 g vaj
- 250 ml tej
- 1 kg szeder és kékáfonya vegyesen
- 125 g nádcukor
- 2 tasak Bourbon vaníliás cukor
- 1 kk fahéj









Már megint egy gyümölcsös finomság Nálad, nem csodálom, ha a szomszéd összeégeti a száját... én is így járhatnék, ha ennyire közel laknánk...
Tyú, az nem is lenne rossz..., ha ilyen közel laknánk egymáshoz.:) Akkor adnék át mindjárt ajvárt is a kerítésen.