Növények mindenütt

Napmátka újabb – és egy nagyon nehezen megválaszolható – körkérdéssel lepett meg. Bár azt hiszem, az általa használt „a nagy kertvarázsló” titulus túlzás, ugyanis a lelkesedésem sajnos igen csekély szaktudással párosul. Persze ettől még jólesik.
Gondolkodtam, hogyan is oldhatnám meg frappánsan a választ, de csak úgy sikerült 10 növényt kiválasztanom, hogy 3 kategóriát kreáltam furmányosan, így feltornázhattam a számot 30-ra. Még így is gondban voltam, mi maradjon a listákban, mit húzzak ki.
Az egyik a zöldségeket és a gyümölcsöket, a másik a fűszernövényeket, a harmadik pedig a dísznövényeket foglalja magában. Az első és a harmadik kategória tartalmaz olyanokat, amelyek már vannak a kertben, és olyanokat is, amelyekre csak vágyom egyelőre.

Zöldségek és gyümölcsök:
  1. Mindenekelőtt az eper. És a többi piros bogyós: áfonyák, ribizli, málna, josta, szeder. Nélkülük tényleg nem élet az élet.
  2. Zöldalma. Most pl. nincs itthon, rosszul is vagyok a tudattól. Mint apukám, aki éhes, ha nincs itthon kenyér, teljesen mindegy, mennyire van tele egyébként a hűtő. Így vagyok én a zöldalmával, ha nincs, olyan érzésem van, nincs itthon gyümölcs.
  3. Brokkoli.
  4. Spenót.
  5. Saláták, a rucola is meg az összes ilyesmi.
  6. Füge.
  7. Spárga, a zöld.
  8. Barackok: őszi-, sárga-, nektarin.
  9. Sárgadinnye.
  10. Mandula.
Fűszerek:
  1. Fokhagyma. Ez tényleg az első.
  2. Chili. Vetekszik a fokhagymával nálam.
  3. Vanília. Ha lenne három első hely...
  4. Kardamom. Vagy négy...
  5. Bazsalikom.
  6. Menta.
  7. Koriander, zölden is és a magját is nagyon szeretem.
  8. Szerecsendió.
  9. Gyömbér.
  10. Borsikafű.

Dísznövények:
  1. Régi rózsák. Szerintem tökéletesen kifejezik a barokk kor (ez így túl általános, tudom – merthogy hosszú is és sokféle is -, de nem bonyolítanám ezt most) általam vélt hangulatát. Pompásak, kifinomultak, harmonikusak.
  2. Bordó levelű selyemakác. Valamiért rajongok a bordó levelű növényekért, a bordó levelű bodzát és mogyorót is nagyon szeretem.
  3. Gyöngyvirág.
  4. Azáleák és rododendronok. Ez egy új szerelem, mostanában fedeztem fel a szépségüket.
  5. Kaméliák.
  6. Jázmin.
  7. Magnóliák.
  8. Selyemfenyő.
  9. Araukária. Kissé bajos ezen az éghajlaton, de kis odafigyeléssel megoldható.
  10. Levendula.
Remélem, azoknak is jó kis időtöltés lesz, akiknek továbbgördítem a kérdést: Benzsinek, aki gyanútlanul bejött a csőbe – ezúton is üdvözlöm és köszönöm a kedvességét. Aztán kedvenc barátnémnak, Csupornak is, aki angyali türelemmel viseli az összes nála landoló körkérdést.

Mára is keresgéltem hallgatnivalót, nem mondom, hogy teljesen illik a kerti hangulathoz, de attól még érdekes. Főleg hogy találtam két más felfogású előadást Rameau Les Indes Galantes-éből, az egyik elég gyakran játszott részletet.






Az elsőn Marc Minkowski vezényli az általa alapított zenekart, Les Musiciens du Louvres, Magali Léger és Laurent Naouri énekel.
A másodikon Patricia Petibon látható többek között, aki amellett, hogy nagyon jól énekel, szerintem totál buggyant, a jó értelemben.

napmátka  – (2009. július 9. 10:02)  

Szóval Te még bővítettél a lehetőségeken:) Teljesen igazad van! Néhány növény meglepett, így a zöldalma is, nem tudtam, hogy ennyire fontos Neked. (Én Apukádat teljesen megértem, kenyér nélkül hiába tele a hűtő...)
Még szemezgetem, nézegetem a listádat.
A zenével megint megleptél, és jólesett!

Makka  – (2009. július 9. 12:51)  

Egyszerűen nem bírtam 10-re szűkíteni a kört.:)
A zöldalmára egyszer nagyon rákattantam, esténként eszem mindig.
Még mi volt meglepetés?:)

napmátka  – (2009. július 10. 21:17)  

A fűszernövények!
Na jó, annyira nem lepett meg, csak én használom olyan visszafogottan őket...Te sokkal bátrabban.

lorien  – (2009. július 21. 16:48)  

Ááááá, még egy barokk-őrült gasztroblogger??? :D

Épp az elmúlt hetekben hallgattam ronggyá a Gáláns indiaiakat, a Christie-félét. Sajnos Minkowskiról egyre rosszabb véleményem van, amikor a látványos dolgokról van szó, akkor elemében van, de egyébként sajnos Rameau zenéjéhez nem (sem) ért. Ezen a felvételen is sokkal gyorsabbra veszi a tempót, kissé sajátságosan értelmezve a partitúrát.

Miket szeretsz még?

Makka  – (2009. július 21. 19:14)  

Hááát, mondhatni.:)
Igazából nekem mindkét változatban a kontraszt tetszett, a Minkowski-félében a lendületes, "látványos", a maga nemében popos előadású zene és az énekesek ünnepélyes előadásmódja közötti kontraszt, a másiknál pedig az ironikus előadáshoz viszont egy sokkal finomabb, decensebb zenei felfogás társítása. Egyébként ez utóbbin hangosan nevettem.:)

Őszintén szólva nem programszerűen hallgatok zenét, semmilyet, így barokkot sem, pl. a 3-4 órás operaelőadásokat nem ülöm végig. Értem ezalatt, hogy beteszek egy lemezt és az első hangtól az utolsóig...
De a kocsiban, ha egyedül vagyok, ezek szólnak, sokszor Vivaldi mindenféle műve, kevesebb Bach. Ha a kettőt összehasonlítom (szigorúan csak én, a kánon biztosan hideglelést kapna tőlem), akkor nekem Bach tökéletessége kifejezetten frusztráló sokszor, ezért sokkal jobban szeretem pl. Vivaldit, számomra jóval életközelibb.
Mostanában egyre jobban szeretem a francia barokk mestereket, Rameau és Lully. Handelt mindig szerettem. Purcell Dido és Aeneas-a az egyik kedvencem, de nem azért, mert rövid.:)
Végülis felsorolhatnám az összes szerzőt, de minek.:))
És hát odavagyok a barokk kertművészetért is, az angolért kifejezetten, amikor már nem mértaniskodtak, Lancelot Brownnal kezdve.

lorien  – (2009. július 21. 19:53)  

A barokk zenében gyakorlatilag az opera volt a zene csúcsa, ennek volt a legnagyobb presztizse, ezért érdemes az operákba jobban belemélyedni. Ez végighallgatást jelent :) Ebből a szempontból rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, egyedül bitorlom a szobám a munkahelyen is, így gyakorlatilag orrvérzésig tudok zenét hallgatni, általában szoktam is. Plusz még a kocsiban is. Elég szép gyűjteményem van hozzá, ha érdekel, szívesen küldök majd listát. Az utóbbi években a zenehallgatás 80%-át a barokk-gáláns operák teszik ki.

Rameau az egyik kedvencem, kis túlzássál az összes lényegesebb operafelvétele megvan, a legtöbb MP3-ban. Jó az ízlésed, Rameau volt a kor egyik legnagyobb zeneszerzője.
Lully-vel már hadilábon állok, igazából mehéz is lenne csak zemeileg bárhová is tennem. Ezért biztosan sokan megköveznének, de Lully nem is igazán jó zeneszerző volt (az anyag nagy része száraz recitatif, illetve a tanítványok írták), hanem leginkább színházi ember, és így kell értékelni. Nagy figyelmet fordított a külsőségekre - kellett is, hiszen a király bizalmasa és "alkalmazottja" volt -, illetve nagyon fontos a szöveg is. Éppen ezért franciatudás híján nehéz az egészet koherens egységben értelmezni.

Na de most leállok, még mielőtt teljesen szétoffolom a posztot:), ha van kedved, dobj egy mailt a lorien.hu kukac gmail pont com-ra, és ha van kedved, bővebben is értekezhetünk a témáról.

Makka  – (2009. július 21. 20:17)  

Az én blogom, arról offolunk, amiről csak akarom, érted.:))
De mindjárt írok mélt.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP