Mondjuk, azért húsz csirke szétbontása után azt gondoltam, hogy nem bírok majd jó ideig a kis szárnyasokra nézni, még alkatrészek formájában sem. De ezt a kellemetlen érzést felülírta a rántott csirkemell és -szárny iránti családi rajongás, kénytelen voltam elővenni a mélyhűtőbe elrakott csomagokból.
Ilyen nagy melegekben kerül elő nálunk mindig a mozzarellás paradicsomsaláta. Szerintem magában is simán megállja a helyét, de a többieknek a családban az a kényszerképzete, hogy ehhez kell valamit még enni. Ekkor szoktam áthidaló megoldásként rántott csirkemellet vagy csirkeszárnyat készíteni. Vagy ugyanezeket kicsit befűszerezve grillen megsütni.
A csirkemellet nagyobb csíkokra vágva sóval és fokhagymával ízesített tejben szoktam áztatni majdnem egy órát, lecsöpögtetve panírozom be és sütöm meg. A csirkeszárnyakkal semmi ilyesmi faxnizást nem szoktam. Egyébként a panírozásnál a tojásba mindig tekerek egy jó adag borsot is és teszek bele 2-3 ek tejet – az ilyen fokhagymás áztatásnál a fokhagymás tejből. Lehet, hogy csak én gondolom így, de ha tejet keverek a tojásba, szerintem könnyebb lesz a rántott hús bundája.
MOZARELLÁS PARADICSOMSALÁTA
- 1 kg paradicsom
- 3 csomag mini mozzarella
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 jó nagy marék friss bazsalikomlevél
- só, bors, extra szűz olívaolaj
Ennek a salátának van valami speckó neve egyébként, de nem jut eszembe. Akkor persze nem úgy néz ki, mint ahogy én szoktam csinálni. Az enyém sokkal póriasabb megoldás, mint a paradicsomot és a bivalytejből készült mozzarellát szeletekre vágó, majd szépen elegánsan félig rétegesen körben lerakó módszer. A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágják hozzá, minden paradicsomszeletre raknak belőle egy-egy bazsalikomlevéllel. Majd vékony sugárban extra szűz olívaolajat csurgatnak rá.
Én egyszerűen felkockáztam a paradicsomot, egy nagyobb tálba raktam. Hozzákevertem a félbevágott kis mozzarellákat, belekevertem a finomra vágott fokhagymát és az összetépkedett bazsalikomot. Sóztam, borsoztam, locsoltam rá olívaolajat, alaposan összekevertem, és hagytam a hűtőben 1-2 órát összeérni.







2 megjegyzés:
Tényleg igazi nyári íz! Amúgy a családi kényszerképzettel is azonosulni tudok: nem baj, ha jut mellé még fincsi rántott csirke (nekem inkább a melle. A szárnyakat - és a bőrös részeket - fűszeresen ropogósra sütve szeretem inkább.)
Ezt a tejes panírt még nem próbáltam, de meglesz!:)
Szia! Már megint én...
Ha van még kedved játszani:
http://napmatka.blogspot.com/2009/07/hat-en-immar-kit-valasszak-egy-zold_08.html
Megjegyzés küldése