Ronda, de finom
>> 2009. május 29. –
cookie,
csokoládé,
eperlekvár,
fehércsokoládé,
sütés
Az úgy kezdődött, hogy feltétlenül valami eperlekvárosat akartam csinálni. Először azt találtam ki, hogy valami habos-krémes, réteges pohárkrémet, aztán meggondoltam magam, legyen keksz. Jó, de akkor mi illene az eperhez? Igen, a fehércsokoládé. Egy egyszerű csokoládés cookie-ban helyettesítem a keserűcsokoládét fehérrel, és máris elértem a tökélyt. Elkezdtem kiméricskélni a hozzávalókat, elővettem a fehércsokoládét... A mennyiség ⅓-a volt a szekrényben. Hogy az a...! Pedig meggyőződésem volt, hogy rengeteg van itthon, ezért sem vettem a múltkori bevásárlásnál direkt. Pedig csak én használom édességekbe. Hacsak... valaki meg nem dézsmálta. Egyelőre a nyomozás áll, a keresztkérdéseimmel meg kell várnom, hogy hazaérjenek a gyanúsítottak.
EPRES-CSOKOLÁDÉS COOKIESZENDVICS
- 2¼ csésze liszt
- ¾ csésze barnacukor (olyan mászós)
- ¾ csésze cukor
- 115 g vaj
- 2 db tojás
- 1 tk vaníliapaszta
- ½ tk só
- ¾ tk szalakáli
- 100 g fehércsokoládé
- 200 g keserűcsokoládé
- eperlekvár
A tojásokat kikevertem a cukrokkal, beleraktam a vaníliapasztát és a felolvasztott vajat. Ezekkel is alaposan elkevertem.
A lisztbe raktam a szalakálit, a sót és az apróra vágott csokoládékat. Ezt a keveréket a vajashoz adtam.
A sütőt 185 °C-ra melegítettem elő, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztából két teáskanál segítségével kis halmokat raktam a tepsikre, és kb. 12-15 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amikor kihűltek, kettőt-kettőt eperlekvárral ragasztottam össze.
PDF
bejegyzés
Valami rondát kerestem, de csak finom lekváros cookiest találtam:)))
Még az is lehet, hogy a fehércsokis kapucsínózások idején hanyatlott meg a készlet, nem? :-)))
Trinity, köszi.:)) Mivel elég folyós a lekvár, nem olyan sokat tudtam a két keksz közé kenni, de érdemes megkockáztatni a kicsöpögést is, mert a kekszek felszívják a dzsemet, és ezáltal a közepük nagyon finom szottyos-puha lesz, eper illatú és ízű, a külsejük pedig marad ropogós.
Csupi, áááá, azóta már többször feltöltöttem a készletet, mert valóban a fehércsokis kapucsínó rengeteget elvisz.:)) A rejtély egyébként továbbra is rejtély vagy én vagyok tökéletesen szenilis.
Én sem találom a rondaságot...na mindegy. Az az igazság, hogy a szomszéd néni épp most hozott egy tál süteményt a neki szedett cseresznyéért cserébe. Mivel Apu nem eszik édeset, a párom meg nincs itthon, hát kénytelen voltam...
De valahogy úgy érzem, hogy most megint elférne bennem pár darab ebből csokiszendvicsből...
Azért rémes, mikre kényszerít minket néha az élet!:-D