Nyári tejfölös krumplis ételek

Tavaly novemberben anyu vett tíz tuját, azt hitte, leyland ciprust szerez be, merthogy azt szeretett volna. Meglehetősen kicsik voltak, szerintm azért is tudta eltéveszteni. Az az érdekes, hogy a családban senki nem szereti a tujákat, ez egy közös pont. Erre van tíz. Ötöt apu már elültetett úgy két hónapja. De ott volt még a másik öt is, azzal is kellett valamit kezdeni. Annak ellenére, hogy ki nem állhatom őket, azt mégsem hagyhattam, hogy csak úgy elpusztuljanak. Úgyhogy ma nekiálltam az ültetésnek. Miután a jobb oldali szomszédaink úgy döntöttek, hogy lomtárnak használják a felénk eső házfaluk előtti kis kertrészüket, úgy döntöttem, elfalazom őket az utálatosan nagyra növő tujákkal. Nem tudom, mikor óhajtják majd eltakarítani a szétszedett irodai székeket és kanapét. Valószínűleg addigra a tuják megnőnek, mire megint lomtalanítás lesz. Egyébként elég fura család, együtt lakik egy nagymama, rengeteg gyerek meg unokatestvér a csatolt részeikkel, mindegyik külön lakásban, azt hiszem, hatban. S.-sel mindig azon vihánckodunk, hogy mekkora lakások lehetnek, mert a ház csak egy kicsivel nagyobb, mint a miénk. Szellemháznak hívjuk, mert szinte soha nem látjuk a benne lakókat, pedig van egy kisgyerek is, de az sincs soha kint a kertben. Néha az öreg néni tevékenykedik a kertben, de ennyi.

Ebben a kertben ásni nem egy leányálom – feltöltött területen vagyunk, jó kavicsos a föld – az öt lukat jó két órán keresztül ástam. Eléggé ki is tikkadtam, nem voltam hajlandó bonyolult főzésbe kezdeni utána, megint elővettem az én újkrumplis ételemet. Anyu anyja csinált ilyet gyakran, de ő paprikás krumpliból indult ki. Anyu is sokszor készíti, az egyik kedvencem, viszont újabban sajnos egyáltalán nem tudom megenni a paprikás ételeket, fáj a gyomrom utánuk. Mondjuk, annyira nem meglepő ez, soha nem szerettem a paprikát, azt a sárgát, amit mindenütt lehet kapni. Állítólag van valami közvetlenül a héja alatt, ami sok embernek irritálja a gyomrát. Az viszont érdekes, hogy a csípős paprikát simán meg tudom enni és chilit is elég sokat használok. Mindegy, az élet egy rejtélyes hősköltemény...

FOKHAGYMÁS-TEJFÖLÖS ÚJKRUMPLI NOKEDLIVEL
  • 8 közepes krumpli
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 ek vaj
  • nokedli 2 tojásból
  • 400 ml tejföl
  • 1 csokor petrezselyem
  • só, bors
A vajon megpároltam a finomra aprított fokhagymát, rádobtam a felkockázott krumplit, kicsit átpirítottam, majd felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sóztam és borsoztam, fedő alatt majdnem készre főztem. Elég hamar megvolt, úgyhogy a nokedlivel sietni kellett.
A majdnem megfőtt krumplihoz kevertem a tejfölt, beleraktam a nokedlit, pár percig összeforraltam. A legvégén adtam hozzá a finomra vágott petrezselymet.
Szerintem igazi jó kis nyári étel.


Van még egy étel, egy leves, amit csak nyáron szoktam csinálni, ez is a nagyanyámtól származik.
Rizst főzök sós vízben, és amikor már félig megpuhult, hozzáadom a kockára vágott krumplit. Amikor puhára főttek, nagyon pici liszttel elkevert tejföllel behabarom, aztán jégbe hűtöm, nagyon hidegen jó igazán.

napmátka  – (2009. május 24. 19:26)  

Szerintem is igazán jó kis nyári étel lett! Nekem is ideje lesz előhalásznom a krumpli-tejföl párosítást, mert a mai egyszemélyes sajtfelfújt után így estefelé már majd éhen halok... hiába, egy krumplis étel sokkal laktatóbb!

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP