Még egy ehető virágos poszt

Ha egy üzlet beindul... Régen sütöttem kekszet. Most, hogy egyedül vagyok itthon, gyorsabban el tudok készülni minden kissé pepecs munkával. Arról nem is beszélve, hogy nem hajolnak át a vállam fölött, hogy „mit teszel bele”?, és „ezt miért teszed bele”? Ha egyedül vagyok, jobban lehet alkotni.


LEVENDULÁS-RIBIZLIS KEKSZ (kb. 25-30 db)
  • 250 g liszt
  • 145 g vaj
  • 150 g cukor
  • ½ tk sütőpor
  • 1 csipet só
  • 1 db tojás
  • 1 db tojássárgája
  • 1 lime reszelt héja
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 tasak Bourbon vaníliás cukor
  • 1 ek szárított levendulavirág
  • 2-3 ek ribizlidzsem
A puha vajat habosra kevertem a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt citrus héjakkal. Hozzáadtam a tojást és a tojássárgáját, ezekkel is alaposan kikevertem.
A liszthez adtam a sütőport, a sót és a levendulát, majd a lisztes keveréket a vajashoz adtam.
20 percre betettem a hűtőbe dermedni, majd két kisebb hurkát csináltam, fóliába csomagolva visszatettem a hűtőbe 1 órára. Szerintem jobb, ha több időt van a hidegen, mert elég lágy tészta, így egy kicsit nehéz volt vele bánni. Meg sem próbáltam kinyújtani és szép formás kekszeket gyártani belőle.
A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztahurkákat éles késsel 3-4 mm-es szeletekre vágtam, a tepsire sorakoztattam.
A kekszeket 10-12 perc alatt megsütöttem, ha a széle egy kis színt kap, akkor már jó.
A ribizlidzsemet kentem 2-2 keksz közé.

napmátka  – (2009. május 9. 16:18)  

Hú, erre a ribizlidzsemedre jól emlékszem. Azóta is várólistán a recept (várja a ribizliszezont...) Nagyon izgalmas lehet vele meg a levendulavirággal is. Próbálom elképzelni az ízét...:)

Makka  – (2009. május 9. 16:25)  

Az az érdekes, hogy amikor eszi az ember, inkább csak az illatát érzi, aztán ahogy felszabadulnak az aromák, akkor már az íze is kiérződik a levendulának, de az is inkább olyan illatféle.
Jól illik az édes kekszhez a savanykás dzsem, pedig lecsökkentettem a cukor mennyiségét is.
Egyébként eredetileg azt terveztem, hogy baracklekvárral kenem meg, a múltkor kaptam egy üveggel a hátsó szomszédasszonytól. De olyan édes, hogy szerintem azt mi nem fogjuk tudni megenni. Majd kitalálok valamit, hogy legalább palacsintába bele lehessen rakni.

napmátka  – (2009. május 9. 21:23)  

Én a nagyon édes dolgokat úgy próbálom használni, mint fűszereket, szirupokat, vagyis csak keveset rakok belőle ebbe-abba, esetleg a cukor egy részét váltom ki vele.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP