Ötletelés először üres, majd tele hassal

Ma, ahogy ebéd után az erkélyen üldögéltem nagyon jóllakva, és próbáltam olvasni a vakítóan szikrázó napsütésben, elgondolkodtam, hogy nekem bizony hiányérzetem van. Egyfelől pl. nincs itthon mécses – micsoda háztartás, ó, borzalom!, mindjárt lehet miért az IKEÁ-ba menni. Anyámnak úgyis kell valami spéci habverő, amit én ott vettem. Ahogy ezt leírtam, jött az IKEA Family hírlevél – ördögi. Már megint tök jó kis csetreszeket lehet kapni.

Másfelől oké, hogy vár a sajtprojekt a hűtőben, még van két napja a csöpögés miatt, de már lassan egy hete nem ültettem semmit. Addig gyűrtem a dolgot, míg kitaláltam, hova lehetne ültetni és mit. Csodák csodájára mindenki, tényleg mindenki azonnal azt mondta, hogy OK, tök jó ötlet. Nem sűrűn van ilyesmi. Mármint, hogy azonnal, „na jó, de...” kezdetű mondatok nélkül elfogadják az ötleteimet.
Aztán az is eszembe jutott, hogy a barátnőm hétfőn ajánlott fel egy bordó leandert és egy enciánfát, ami szuper, mert azokkal is foglalkozni kell majd. Szerencsére ő is növényőrült, lehet vele cserélgetni, viszont ő tényleg ért is a dologhoz. Plusz keramikus is, lehet két ok miatt is irigyelni. Aztán van még egy rém jó fej kislánya is, ha átjön, azonnal „sakkosat” akar játszani (rút módon most hazudtunk neki a sakkal kacsolatban), esetleg körbeszaladgálni a házon. Vagy legurul a füves dombon, majd megpróbál erre rávenni mindenki mást is.

L.: J...s, gyere te is gurulj le!
Én: Nem hinném, az csak gyerekeknek való.
L.: De apa is mindig legurul!
Én: Na persze, mert apád egy nagy gyerek!
L. (nevet): Kár, hogy nálunk nincs lejtő, csak az utcán, de ott nem jó gurulni, mert kemény. Most bemegyek a S. bácsihoz (apám), elbújok, és te meg gyere be, és mondd azt újra, hogy „hol ez a gyerek?”, jó?
Bementem, mondtam. Nagyon nevetett.

Három hete halt meg a nagymamája, akivel nagyon szoros kapcsolatban voltak.
L.: A nagyikám azért halt meg, mert elfolyt a vére?
Barátnőm: Nem, a szíve volt beteg.
L.: Akkor az én nagyikám miért nem kaphat szívet, mint az az ötéves gyerek a tévében? (L. maga is ötéves.)
A barátnőm elmagyarázta neki, hogy az időseknél ez már másképp van.
L.: És akkor a nagyikám most azzal van együtt, aki a gyűrűt adta neki? Az vigyáz rá? (A soha nem ismert nagyapja, a születése tájékán halt meg.)

Fehér és rózsaszín leanderünk van, szerintem már említettem, mekkora nagy darabok. Meglehetős küzdelem felrángatni őket a garázsból a teleltetés után, hátha még akkora dézsában is lennének, amekkorát megérdemelnek..., anyám! A múltkor, amikor a növénybeszerzési körúton voltam, az egyik New Gardenben nézegettem leandereket, fele akkorák, mint a mieink, 65.000,-Ft-ba kerültek! Gondoltam, ha nagyon rossz lesz a helyzet, lesz mihez nyúlni, van, aki a családi ezüstöt teszi pénzzé, nekünk meg van leanderünk.

Ebédre, azt hittem, hogy valami nagyon könnyűt találtam ki, mégis meglepően jóllaktam tőle. Bár az is lehet, hogy csak nagyon jólesett, és észrevétlenül is kicsit többet ettem a szokásosnál. Tipikus „mi van itthon, mit lehet összedobálni egy tálba” étel.

TONHALAS-CUKKINIS KUSZKUSZ (2 személyre)
  • 1 csésze kuszkusz
  • 1 közepes cukkini
  • 1 tonhalkonzerv (natúr lében)
  • 350 ml zöldségalaplé
  • ½ piros kaliforniai paprika
  • ½ citrom leve
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kis csokor snidling
  • ½ marék friss menta
  • só, bors, olívaolaj
  • 10-12 db olívabogyó
  • 1 késhegynyi őrölt füstölt paprika


A kuszkuszt egy tálba szórtam és ráöntöttem a majdnem forrásban levő zöldségalaplevet, letakartam.
Egy serpenyőben 1-2 ek olívaolajra dobtam a feldarabolt cukkinit a felszeletelt fokhagymával együtt. Magas hőmérsékleten pirítottam 4-5 percig. Én szeretem, ha a fokhagyma is megpirul kissé, nem kell félni, nem lesz keserű. Kevés sót és borsot raktam rá. Azért csak pirulás után sózom a cukkinit, mert akkor nem dobja ki a levét és nem puhul kencésre. Hozzáadtam a tonhalat, majd a vékony csíkokra vágott paprikát is. Ezekkel már csak összekevertem, azonnal levettem a tűzről és a kuszkuszhoz adtam.
A zöldfűszereket felaprítottam – mindkettőt frissen vágtam a teraszon – azok is a kuszkuszba kerültek az olívabogyókkal együtt. Alaposan összekevertem az egészet. Meglocsoltam a citromlével és egy kis olívaolajjal, a tetejére őrölt füstölt paprikát szórtam. Langyosan a legfinomabb.


napmátka  – (2009. április 18. 18:38)  

Tetszik ez a tonhalas kuszkusz, de most nem tudtam a receptre koncentrálni, annyira lekötött a kerettörténet a gurulós kislányról, s a kincset érő leanderekről. Jó volt megint bekukkantani Hozzád.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP