Egyszerűség, óh!

Mostanában semmilyen kacifántos étel vagy ételkiegészítő nem készül nálam. Így aztán a dizájnváltásba menekültem. Egészen sok időt el lehet piszmogni az ilyesmikkel. Gisele frissítette az előzőleg használt templatet, és mivel nem voltam képes megérteni, hogy lehet simán, mindenféle veszteség nélkül azt használni, gondoltam, ha úgyis egy csomót kell vele foglalkozni, akkor már váltok egy másikra. Kár, hogy ilyen bonyolult – legalábbis számomra –, mert akkor elég sűrűn váltogatnám, annyi szépet csinál.

Egyfelől hétvégén anyu vállalta magára a főzést – én nem voltam itthon, másfelől meg inkább kint voltam kertészetekben, aztán a kertben. Pl. a Sieberz-ben, hogy az mekkora csalódás volt! Először is azt képzeltem róla, hogy marha nagy területen van, de szerintem tök kicsi, illetve egészen átlagos méretű. Aztán meg azt nézegettem, hogy ha azokat a ványadt növényeket rakják csomagba és küldik el a szegény pára megrendelőknek, akkor szép kertje azoknak nem lesz, csak jó nagy költségük. Egyszer én a Bakkerrel jártam meg, de pár e-mail után visszautalták a pénzt.
Mindenesetre azért sikerült venni két piros áfonyát meg a helyszínen mellékelt képen gyönyörű angol rózsát, kíváncsi vagyok, milyen lesz. A tő egészen ígéretes, de addig nem tudom elültetni, amíg apu nem vágja le a tavaly elszáradt cseresznyefa maradékát.


Van még mellettük egy cranberry is, láthatóan nagyon igyekszik, de hogy mi lesz belőle, nem tudom, tavaly sem sikerült neki valami nagy mutatvány. Azon gondolkodtam, hogy szerintem magányos, mert mindenütt azt olvastam, hogy 1 m²-re 6 db cranberry kell.
Apropó „azt olvastam”. A múltkor teljesen megrémültem, hogy nem jó földbe ültettem a kefevirágot, ezen az oldalon próbálják félrevezetni az olvasókat. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy én még ezt nem hallottam, miszerint savanyú talaj kell neki. Anyuéknak volt a telken, de ők sem emlékeztek rá. Aztán úgy döntöttem, hogy megnézem még egy helyen, ha ott is az van, nincs mese, földet kell cserélni. Fellapoztam az Angol Királyi Kertészeti Társaság kézikönyvét, abban egy kukk nincs savanyú földről, inkább nekik hiszek.


A hétvégén és tegnap is a tejföl nagy szerepet kapott a főzésnél és az evésnél. Anyu töltött káposztát főzött, azt nem tudom megenni tejföl nélkül. Aztán főzött még tejfölös-nokedlis paprikás krumplit, ez az egyik kedvencem, de újabban nem tudom megenni – ó, dehogynem! Szóval azért van vele gondom, mert ég utána a gyomrom. Nem tudom, hogy a hagyma-paprika-tejföl együtt vagy külön-külön, de egészen rossz utána. Én szoktam ezt csinálni „fehéren”, paprika nélkül és a hagyma helyett fokhagymát használok, a végén petrezselymet szórok rá.

Valami rejtélyes oknál fogva anyu a múlt héten vett egy fél rúd borjúpárizsit, amit nagyon furcsán lehetett csak vágni, mert olyan puha volt. Amikor ilyen felvágott/sonka túlvállalásunk van, mindig gezemice tésztát szoktam csinálni. Összeszedtem most is a hűtőben levő sonkaféléket – csirke, pulyka – meg ezt a párizsit, felkockáztam, kevés olajon pirosra sütöttem, adtam hozzá egy nagy pohár tejfölt, borsot és egy kis chili fűszerkeveréket. Megfőztem 500 g fodros nagykocka tésztát, leszűrtem, összekevertem a sonkás-tejfölös keverékkel, és tűzálló tálban 200 °C-on sütöttem jó ½ órát.


Azért gezemice tészta, mert olyan 12-13 évesen, amikor elkezdtem teljesen önállóan főzni – azért csak akkor, mert addig nem mertem meggyújtani a gázt a tűzhelyen, ezért aztán általában hidegen ettem meg mindent délután a suli után, ez a szokásom máig is megmaradt, képes vagyok szinte bármit hidegen megenni – egyszer anyu hazaszólt, hogy kitalálhatnék valamit vacsorára. Megnéztem, mit találok, volt otthon minden már említett cucc meg kínai gombakonzerv. Mire hazajöttek, kész is volt, és nagyon ízlett nekik. Amikor apu kérdezte, hogy ezt hogy hívják, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy gezemice tészta. Azóta is ezzel a névvel illetjük az ilyen mardékokból készült ételeket.

napmátka  – (2009. április 28. 21:20)  

Nagyon szeretem a tejfölt bizonyos ételekhez, de nekem is vigyáznom kell vele, próbálom visszafogni magam.
A gezemice tésztád szerintem nagyszerű fogás, hozzá hasonlót mi is csináltunk régebben néha, amikor még több párizsi került a háztartásba. Szóval maradék párizsit egy kevés füstölt tarjával és főtt tojással együtt ledaráltunk, vajjal összekevertük, ezt szórtuk a kifőzött kockatészta közé, majd tepsiben, sajttal megszórva összesütöttük.
Ez is remek volt tejföllel vagy savanyú uborkával. Mondjuk gyerekkoromban még semmi sem ártott meg...
A növényimádatod és egy-egy feltett fotó alapján valami gyönyörűség lehet az egész kertetek...

Makka  – (2009. április 28. 22:06)  

Én nagyon szeretem az ilyen ételeket, a tiétek is nagyon jól hangzik, egyszerűek és semmi görcsölés nincs bennük.
A kerttel kapcsolatban az az igazság, hogy nincs valami könnyű dolgom, ugye együtt lakunk a szüleimmel, nem lehet akármit megcsinálni, elég sokat küzdök velük.:) De így is nagyon szép. Anyuék visszasírják a nagymarosi telket, ott majdnem 400 négyszögölön tudtak olyat csinálni, amilyen nekik tetszett. Nagyon remélem, hogy mihamarabb el tudjuk adni a házat, és akkor tényleg olyan kertem lehet, amilyet elképzelek.:) Érdekes, mert ez az egész kertezés csak az utóbbi időben jött rám, Nagymaroson meg sem moccantam ilyen okokból, igaz, ott nem voltam túl sokat. És az is igaz, hogy azt még kevésbé éreztem magaménak, mint ezt most.
Ha egyszer volna kedved és időd, tényleg nagyon szívesen látlak, Érd nincs messze Budafoktól...:)

napmátka  – (2009. április 29. 21:09)  

Köszönöm szépen a meghívást! Szívesen élek vele valamikor, de majd megbeszéljük. Én is várom, hogy eladjuk a budafoki házat, és a nomádportára költözhessünk. Ott én most a párom szüleivel küzdök, akik nem szívesen látták, hogy ott vettünk házat, viszont azóta folyamatosan ott rendezkednek. Nehezen viselem...és a munkám miatt egyelőre messze vagyok.
Ha eladjátok a házat, Ti merre költöztök?

Makka  – (2009. április 29. 21:29)  

Hát igen, a szülők nagy művészei tudnak lenni a rendezkedésnek.:))

Gondolom, már alig várod, hogy olyan körülményeitek legyenek, hogy mehessetek a nomádportára. Meg tudom érteni... Nagyon szép hely a képeid alapján.

Két variáció van egyelőre. Vagy maradunk Érden és olyan telket veszünk, amire ikerházat lehet tenni, akkor lenne mindenkinek saját területe. Ezt S. nem annyira díjazná, tartja azt a véleményt, hogy ahova papucsban át lehet menni, az közel van.:)
Vagy Zsámbékra mennék S.-sel, neki ott van egy telke a hegyen, alatta a romtemplom meg az egész Zsámbéki-medence, valami gyönyörű hely. Oda mi finn gerendaházat terveztünk.
S. szülei Zsámbékon laknak, és én mindig azt mondom, hogy vagy az ő szüleihez kell közel menni vagy az enyémekhez praktikus okokból, mert nem olyan sok idő múlva úgyis segítségre szorulnak majd. S. apukája most volt 80, anyukája is nemsokára. Az enyémek nagyjából 10 évvel fiatalabbak náluk.

napmátka  – (2009. április 30. 9:31)  

Értem. Tudom, hogy van jó sok szempont, így csupán a helyszíneket nézve én inkább Zsámbékra mennék.
A szülőkkel pedig nem könnyű a helyzet. Apukám egyedül van, de itt lakik alattunk, a budafoki társasházban, önálló lakásban. Ez nagyon praktikus volt eddig, hiszen közel vagyunk, ha segítség kell vagy csak társaság, de mégsem közös lakásban vagy háztartásban, mert abból csak konfliktus lenne. Apunak megvannak a saját szokásai, és erős dohányos. Szóval jó így nem együtt, de közel.
Csak hát az utcánkat itt Budafokon ipari övezetté nyilvánították, felépült egy irodaház is mellettünk (nagyon furán mutat különben a kertesházak között, egy rövid, keskeny kis zsákutcában...)
A ház is régi, költeni is kellene rá, és a kert is közös a szomszédokkal. Fenntartani sem olcsó, ezért is szeretnénk mielőbb költözni. Viszont legszívesebben Aput is vinném magunkkal, de hát ez nem könnyű, neki kell majd döntenie. Ha vidékre költözünk, ott is külön lakrésze lenne.
Szeretem benne, hogy bár makacs, nem szól bele a dolgainkba. Párom szülei Miskolcon élnek, 60 km-re a nomádportától. Ráadásul már ingyen utaznak, nem úgy, mint én...Ők nagyon segítőkészek, csak nekem ez túlzás, illetve sajnos nehezen viselem, amikor helyettünk akarnak dönteni vagy megoldani dolgokat, s amit kérek, azt felülbírálják.
Ezt azért különösen nehéz elfogadnom, mert tizenöt évesen vesztettem el Anyut, s azóta jószerivel teljesen önállóan vezettem a háztartásunkat, irányítottam a család dolgait. Egyszerűen elszoktam tőle, hogy gyerekként kezeljenek. Harmincon felül meg újra ilyesfajta szerepbe kényszerülni, csaknem lehetetlen.
Ha már a nomádportán élnénk, mindez nem lenne gond, mert kénytelen vagyok "harcba szállni" bizonyos dolgokért, de innen a fővárosból ez teljességgel lehetetlen.
Sajnos az ingatlanok meg nehezen eladhatók most. Talán a kicsi lakások könnyebben.

Makka  – (2009. május 1. 23:01)  

Zsámbék nekem is a szívem csücske, rengeteg okom van rá. Bár éppen most készülnek S. szülei elköltözni Tiszagyendára, ott voltak fiatalok, és az anyukája nagyon visszavágyik. S. adott nekik egy kis pénzt és elővették a sajátjukat is, hogy meg tudják venni azt a házat, amit kinéztek. Már régóta dédelgetik ezt a tervet, de arra vártak, hogy eladják a zsámbéki lakást és akkor mennek. De sajnos azt már lassan 3. éve nem sikerül, ezért van ez a mostani megoldás. Azon a helyen számunkra, akik a pesti és akörnyéki árakhoz vagyunk szokva, elképzelhetetlenül olcsón lehet teljesen jó állapotban levő házat venni. Ha jól számoltam, nagyjából tízzel kell osztani. Nagyjából egy kocsi áráért lehet nagyon jó házakat venni.
Szóval, ha Zsámbék, akkor egy teória megdől, de ez zavarna a legkevésbé.:)
Én is több mint 16 évig egyedül laktam a saját lakásomban, és amikor S.-sel azon kezdtünk el gondolkodni, hogy össze kéne költözni, elkezdtem nagyobb lakásokat nézegetni, aztán házakat Buda környékén, és valahogy anyuék beszálltak a projektbe, nem is tudom, hogyan. Így aztán eladtam a lakást, ők is a sajátjukat meg a telket, és ezek árából vettük a házat.

Nálunk apukám az örök mindenttudó, volt is elég konfliktusa a párommal, szerintem egyszerűen nem fér meg két dudás egy csárdában. Anyuék gyerekkoruktól maguk intézik az életüket, segítségük semmi nem volt, így gyakorlatilag képtelenek segítséget kérni, amitől néha felállt a hátunkon a szőr, mert néha olyanokat oldottak meg egyedül, ami fizikailag is megviselte őket. Kerti témák főképp. Ilyenkor persze mi meg duzzogtunk kicsit, főleg S., nagyon utálja magát haszontalannak és feleslegesnek érezni. Olyan körülmények között élt sokáig, ahol ezt éreztették vele állandóan.

Engem a szüleim nem is képesek szerintem csak gyerekként kezelni, ami rendkívül zavaró sokszor. De egyszerűen nem értik, amikor megmondom, akkor sem, hogy mi a probléma. Rengeteg oka van ennek, mármint a gyerekként való kezelésnek, amit meg is értek, de attól még az adott pillanatban a falnak tudnék menni, mert elfogadhatatlan.

Egyébként S. szülei és az enyémek a két véglet. Mert ugyan ők is nagyon szeretik a gyerekeiket, de olyan szintem nem szólnak bele semmibe, hogy bármit elmond nekik S. vagy a nővére, akkor egészen biztosan azt a választ kapják, hogy "Rendben, ti tudjátok.". Na hát én ezt nem ismerem.:)) Én még ilyet nem nagyon hallottam, azt már inkább, hogy "Jó, de...". És következik ezer és egy olyan dolog, amitől a cincófrász kitör.

Az viszont tényleg nagyon nehéz lehet, ha felülbírálnak. Mert ezt velem legalább nem teszik, viszont amíg eljutunk egy dolog megvalósításához, elég sok küzdelem kell. Nekem 2 és fél évembe került, hogy egy kicsit én vehessem át a hatalmat a kert felett pl.

napmátka  – (2009. május 2. 12:16)  

Hát, Nálatok sem egyszerű a helyzet...
Ami az ingatlanárakat illeti, tényleg hihetetlen különbségek vannak. A nomádportát 2,1 M-ért vettük 2007 végén. Igaz, hogy csak villany megy fúrt kút volt, de a vályogház, a tető jó állapotú, és 2100 m2 rendezett telek is van mellé gyümölcsfákkal.
Mint kiderült utólag a valós ára ott 1,3 M lett volna csak. Mi ezzel nem voltunk tisztában annak ellenére, hogy jónéhány házat megnéztünk arrafelé. Az odavalósi rokonok pedig nem akartak segíteni információval azon a címen, hogy szerintük hülyeség ott házat venni...
Persze így sem drágállom, de aki ott vesz ingatlant, annak számolnia kell azzal, hogy - ha meggondolja magát - ott még nehezebb eladni.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP