Sok pici river cottage és húsvéti „sajt”

Mit csináljon az ember szombat reggel ½ 4-kor, ha elkapott valami kórságot, nem tud aludni, orrot fújkál, köhög és fulladozik, viszont azt szeretné, hogy a körülötte levők tudjanak pihenni? Először is meglepődik azon, hogy valami fura kis hangok szűrődnek be a hálóba, fülel, majd rájön, hogy ja, ezek a madarak. Aztán természetesen bevonul a dolgozószobába, magára zárja az ajtót, és netezik, kattingat, miközben próbál túlélni. Egy kis idő után megörül, hogy mások is jó korán keltek, merthogy komment érkezik az egyik posztjához, írkál a blogjába és elhatározza, hogy ma semmit nem csinál. Hacsak ki nem süt a nap, akkor kiül a teraszra gyógyulni.


A kattingatásomnak és kutatásomnak meg is lett az eredménye.

1. Találtam egy olyan oldalt, amelynek a láttán elfogott a sárga irigység, aztán ezen túllépve elhatároztam, itt az idő a cselekvésre. Egy alkalommal pont valami hasonlón lamentáltunk Eszternél, hogy „hogy jaj, milyen jó lenne” meg „így lenne értelme támogatni a hazait”.
Ez egy Egyesült Királyságban működő cucc (hiába is próbáltam beírni az én irányítószámomat), összegyűjtöttek rengeteg ellenőrzött és akár többszörösen díjazott termelőt, akiktől a neten keresztül lehet rendelni gyakorlatilag mindent, amire a konyhában szükség lehet.

Tehát kedves blogger társaim és még kedvesebb olvasóim, akiket érdekel a kiváló minőségű ételalapanyag, amit helyben helyi termelőktől tudunk beszerezni – mindenki a saját környékén, kérlek benneteket, kutatásra fel, gyűjtsük össze a beszerzési forrásokat, legyen szó bármiről. Lehetőleg olyan termelőket próbáljunk meg felkutatni, akik valamilyen ellenőrzött gazdaságot működtetnek, nem mindegy, mire adjuk ki a pénzt és mit eszünk. Tudom, hogy a „szomszéd néni/bácsi” nagyon cuki tud lenni, de valamilyen minőségi követelményt talán állítani kell. Persze nem kell kizárni senkit a dologból, ez is megbeszélés és elhatározás kérdése.
Nem gondolom, hogy nagy hirtelen meg tudnám én magam szervezni – így nem is várhatom el senki mástól sem – pl. a csomagszállítást, de annak mindenképpen lenne értelme, hogy tudjuk, hol, kinél, mit érdemes vásárolni akár a szűkebb, akár a tágabb környezetünkben.
Hozzá kell tennem, ez csak egy ötlet, többünk közreműködésére van szükség, remélem, sokaknak lesz hozzá kedve. Ilyen alapokon talán valamiféle egészséges lokálpatriotizmus is jól tudna működni.
Pl. valaki a múltkor úgy jutott el a blogomhoz, hogy házi tej beszerzési lehetőséget keresett Érden, tudok is egy helyet a Riminyáki úton (egész biztos van több is), de még nem érdeklődtem meg, honnan származik a náluk kapható tej.
Aztán, amikor összegyűjtöttünk jó pár címet és termelőt, érdemes lesz külön oldalt is készíteni, amihez szintén nem értek, természetesen. De egyelőre egy sima blog is megtenné szerintem.

2. Egyik rendszeres olvasómnál találtam egy receptet, soha életemben nem hallottam ilyenről, ő „very Hungarian thing”-nek tartja. Az illető magyar származású egyébként, gyerekkorában itt is élt, aztán valamikor a szüleivel együtt kitelepültek az USA-ba. Határozottan emlékszik, hogy kizárólag a nagymamájánál látta ezt a dolgot, soha senkinél és az édesanyja sem csinálta soha. És arra is, hogy közelharcot vívtak a lecsöpögő léért, amit eggnoghoz hasonlított ízre, csak annál sokkal könnyedebb.
Arra lennék kiváncsi, hogy bárki hallott-e ilyesmiről és vajon honnan származhat az étel, ami igazából egy édesség.

HÚSVÉTI „SAJT”
  • 12 tojás
  • 4 csésze tej
  • 1 csésze cukor – ízlés szerint lehet változtatni a mennyiségét
  • 1 ek vaníliakivonat
  • 1 csipet őrölt szerecsendió (a nagymamája fahéjat használt)
A tojásokat elektromos habverővel kell felverni, hozzá kell adni a cukrot, a tejet, a vaníliát és a szerecsendiót. Gőz fölött addig kell kevergetni, amíg a tojás gyakorlatilag megfő, kicsapódik. Majd ezt az édes „rántottát” kendőbe rakni, úgy megkötni, hogy gömb formája legyen, alaposan kicsepegtetni, legalább 3 óráig. Folpackba csomagolva hűtőben kell tárolni a tálalásig. Úgy lehet szeletelni, mint a sajtot és kb. 1 hétig áll el.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e ilyet csinálni, de mindenesetre érdekes.

Zubora  – (2009. március 28. 11:09)  

Szabolcsban, Hajdúságban hagyományos húsvéti étel. "Sárgatúró" néven fut. Én Anyósomtól tanultam, ő is az anyósától. Igaz, nálunk 10 tojás és 1 liter tejből főzik, és cukron és egy csipet són kívül más fűszert nem tesznek bele. Csak húsvétkor készül, ilyenkor a sonka és a kalács kísérője. Először nekem is furcsa volt az édes sajt/túró, de ahogy az édes kalács is harmonizál a sonka sósságával, ez a sárgatúró is hasonlóan illik hozzá. Ráadásul, ha szép sötét sárgájú tojásból tudjuk készíteni, a színe is csodálatosan feldobja az ünnepi menüt.

MGL  – (2009. március 28. 11:28)  

Ezt a görög katolikusoknál, és ortodoxoknál és Hajduságban szoktak sárga túrót készíteni húsvétkor.-ha ez info akkor én ennyit tudok.:)

Gabah  – (2009. március 28. 12:11)  

Imádom! Bizony, bizony, nálunk, Szabolcsban a hűsvéti sonka és kalács elmaradhatatlan kísérője! Istenien harmonizál az enyhén édeskés sárga "túró", kalács, és a sós füstölt sonka íze!
Igen, náunk is 10 tojás + 1 l tej az arány.
Az idén nem megyünk haza Húsvétkor, úgyhogy megpróbálom az olaszokkal is megetetni ;-) meglátjuk, mit szólnak majd hozzá.

Gabah  – (2009. március 28. 12:11)  

Ja, és gyógyulj meg, Makka!
:-)

Makka  – (2009. március 28. 12:53)  

Na így, hogy sárgatúró, nekem is rémlik. De nem ismertem fel, mert nem tudtam, hogy az hogyan készül.
Köszönöm mindenkinek!

Neked Gabah külön is, igyekszem.:)

napmátka  – (2009. március 28. 19:32)  

Jobbulást kívánok Neked!
Gyógyulj és főzz sokat! (Az is gyógyít...)

Makka  – (2009. március 28. 19:39)  

Nagyon kedves vagy, Napmátka, köszönöm.:)
Ma nem csináltam tényleg semmit, éppen hurka és kolbász sül a sütőben, ez nálunk mindig olyan áthidaló megoldás. Almával vagy naranccsal szoktam enni, úgy gondolom, ezzel adok az egészségnek is. Nem mintha mániákus lennék.:)

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP