Hajlandóság és vacsora

A mai kissé antiszoci hangulatomban nem spiláztam túl a vacsorkészítést, messze nem. Ráadásul sikerült úgy időzítenem, hogy mire mindenki hazaszállingózott, bedugtam a sütőbe a cuccot, és fel is vonultam, tudjam tovább túráztatni magam a holnapi nap miatt. A legrosszab, amikor én választok valamit, amit szeretnék, de olyan dolgokkal jár együtt, amitől viszont a hajam égnek áll.

SPENÓTOS NOKEDLI

• 350-450 g liszt (igazából nem tudom, pontosan mennyi, mert ehhez nem szoktam méregetni a lisztet, csak szemre adom hozzá)
• 4 tojás
• 400 g mirelit spenót
• 2 tk só
• ½ kk szerecsendió
• frissen őrölt bors
• 50 g vaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 200 ml tejföl
• 150 g sajt reszelve

A tojásokat felverem a sóval, a fűszerekkel és a kiolvasztott spenóttal. Ehhez a gombócos fajtához még kellett egy kis vizet is önteni. Az egy tömbben lefagyasztott dobozos spenótban van elég folyadék. Aztán hozzáadom a lisztet, annyit, hogy egy átlagos galuskatészta sűrűséget kapjak. A nokedlinek is az a titka, mint a muffinnak, nem szabad nagyon alaposan kidolgozni a masszát és állni hagyni sem, mert attól meg nyúlós lesz az egész. Vizet forralok egy fazékban, sózom és beleszaggatom a nokedlit. A vajat felolvasztom egy serpenyőben, beledobom a finomra vágott fokhagymát és egy kicsit megpirítom, de csak éppen sárgára, nehogy keserű legyen. Rárakom a kész nokedlit, alaposan összekeverem, és a tejfölt rákanalazva szintén összekeverem. Egy tűzálló tálba rakom a nokedlit. Kivajazni nem kell, elég az a vajmennyiség, amit előzőleg felolvasztottam és a tejfölben levő zsírtartalom, hogy a sütés közben ne száradjon ki az egész. A tetejére szórom a durvára reszelt sajtot, és 200 °C-os sütőben pirosra sütöm.

Zene mára – Noir Desir: Lost