Pálinkás sajtkrém – biztos ez?

Igen, tökéletesen biztos. Ugyanis megcsináltam. Tegnap találtam a Velveten a többi ehető karácsonyi ajándék ötlet között. Ugyan kétségeim vannak, a bejegyzést író szerint is brutális anyag, de ezzel együtt is nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Mégis hogy lesz ez? A sajtok feloldódnak az alkoholban és krémmé állnak össze? És az elfogyasztása után megfekszik az ember? Mert hogy az alkohol ott marad benne, nem párolog el. 





PÁLINKÁS SAJTKRÉM
  • 20-30 g reszelt parmezán
  • 20-30 g reszelt kék sajt
  • fügepálinka (saját készítésű, más nem volt itthon, a Velvet törkölyt ír)
Ritka egyszerű elkészíteni, a reszelt sajtokat egy kis (tényleg kicsi, nem mertem ipari mennyiséget csinálni, egyfelől a kétségek, ugye, másfelől nem merném vállalni a „túl sok” pálinka felhasználása miatti következményeket) üvegbe tuszkoltam, felöntöttem pálinkával.

Jótanácsként, ha valaki szintén erre vetemedne, ne nyomkodja le a sajtot túlságosan, mert úgy járhat, mint most én. A kék sajt kicsit összeállt, elég zsíros, így hústűvel kellett szurkálnom, hogy az aljára is leszivárogjon a pálinka. 
Állítólag 1-2 hónap múlva fogyasztható rozskenyérre kenve a tetején egy kis áfonyalekvárral vagy mézzel. 
Eredetileg Franciaországban csinálják a száraz sajtszélekkel.



Read more...

Vasárnap reggel – az első hó és almás pite

Ma reggel ez a látvány fogadott minket. Hó és napsütés, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Nem olyan régen alakítottam át a teraszon a kiskertet, remélem, kibírja az összes újonnan ültetett kis növény. Persze most kissé hiányosnak tűnik, vannak olyanok, amelyeket tövig vissza kellett vágni, hogy tavasszal megint szépek lehessenek.





A fügefa most így néz ki. Illetve kettő, mert van egy zöld héjú meg egy lilás. Tök vicces, mert ahogy bejön a hideg, szinte egyszerre dobja le az összes levelét, ezzel nem kis mértékben megkönnyítve a levélösszekotrás egyébként elég sziszifuszi munkáját. 



Újra esik a hó.




Szívet melengető volt a mai reggel a hó és a szél ellenére, ugyanis arra keltünk, hogy anyu almás pitét süt. A fahéj és a vanília illata keveredett a párolódó alma illatával és szállt fel egészen a hálószobánkig. 
Valószínűleg minden családnak megvan a saját almás pite receptje. A miénk Margit nagyanyámtól öröklődött, nem tudom, ő honnan vette. Miután nagyon fiatalon (13 évesen) elvesztette a szüleit és aztán egyedül viselt gondot a két fiútestvérére, valószínűleg már felnőtt korában tanulta valahol, de egészen biztosan még jóval azelőtt, hogy házvezetőnő lett volna a tokaji plébánián. Oda ugyanis nem vették volna fel, ha nem olyan kitűnő szakácsnő. 
Sajnos nem túl sok időt tölthettem el vele, ezért aztán szinte minden olyan recept vagy étel, amelyet anyu tőle tanult, számomra nem hozzá kötődik, hanem az anyukámhoz. 

ANYU ALMÁS PITÉJE

A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 600 g liszt (általában keveri a finom- és réteslisztet, a rétesliszttől omlósabb a tészta)
  • 200 ml tejföl
  • 1 csipet só
  • 150 g cukor
  • 1 csomag sütőpor
Az almatöltelékhez:
  • 1 ½ kg alma
  • 200 g cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tk fahéj


Anyu először az almatölteléket csinálja meg. Ehhez lereszeli az almát és a cukorral meg a fűszerekkel megpárolja. Amíg az alma párolódik, a tészta is elkészül gyúrással és nyújtással együtt: a lisztet elmorzsolja a vajjal, majd minden további hozzávalóval gyorsan nagyobb gombóccá gyúrja és félbe vágja. Pihentetés nélkül lisztezett nyújtódeszkán két lapot nyújt átlagos tepsi méretűre. A tepsibe sütőpapírt tesz, erre fekteti az első lapot, rákeni a tölteléket, aztán a másik lap következik, amelyet megszurkál egy villával vagy fogpiszkálóval. Majd 190 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre süti. A sütőből kivéve még melegen megszórja porcukorral.
A még meleg és ropogós szélekért általában közelharc folyik.



Read more...

Fűszeres-narancsos fügedzsem

Azért ennyire nem kellet volna sietnem, az előző posztból kihagytam a fügedzsem receptjét. Még a nyáron csináltam, amikor is elég reménytelennek tűnt, hogy mi lesz velünk, eláraszt a rengeteg füge. Csináltam egy sima dzsemet meg ezt, és még így is maradt rengeteg. Nem volt más hátra, hordóba tettük. És a nyáron előállt fügeprobléma mostanára tiszta élvezetbe csapott át. A kétféle dzsem mellet pálinka is készült. Nagyon-nagyon finom pálinka lesz a fügéből, illatos, tapad a pohár belsejére – „olajos”, és édes füge utóíze van.

FŰSZERES-NARANCSOS FÜGEDZSEM
  • 1 ½ kg füge, kis kockára vágva
  • 3 db narancs reszelt héja és húsa, a húsa kis kockákra vágva
  • 500 g cukor
  • 2 db citrom leve
  • 1 tk reszelt friss gyömbér
  • 1 tk őrölt szegfűszeg
  • 1 tk fahéj
  • 1 zacskó 3:1 dzsemfix


A cukor kivételével egy mély fazékba szórok mindent, a dzsemfixet elkeverem pár kanál cukorral és a gyümölcsökhöz adom, alaposan elkeverem. Felforralom, beleszórom a maradék cukrot, alaposan átkavarom, amikor a cukor felolvadt, még pár percig forralom. Kis dzsemes üvegekbe töltöm, lezárom és 10-15 percig a fejük tetejére állítom.

Read more...

Muffin rendelésre

Tegnap szemrehányás ért, hogy régen sütöttem valamit. Ez valóban így van. De azért, mert mostanában a receptgyűjtés korszakában vagyok, délutánra a legtöbbször már zsong a fejem a sok recept olvasgatásától, a receptes progiba való betöltögetéstől. Az az igazság, hogy mindig nagy vehemnciával állok neki ennek, aztán elég hamar olvad a lelkesedés, őszintén szólva egy idő után dögunalom tud lenni.
De aztán persze olyan jó, amikor előáll a család, hogy kéne valami finomat enni. Ez természetesen azt jelenti, hogy nézzek szét, mi van a kamrában és a hűtőben, aztán keresgéljek a receptjeim között, szerezzek ihletet, és persze főzzem-süssem is meg, amit kitaláltam. Egyébként ilyenkor kiselőadásokat kell tartanom, hogy miből hogyan és mit fogok csinálni, pontosan milyen eljárásoknak vetem alá az alapanyagokat.
A kiselőadásoknak köszönhetően persze mindenki még sokkal éhesebb lesz, alig várják, hogy asztalhoz lehessen ülni. A konyhában állandóan körülöttem keringenek és persze a „Mi lenne, ha nem fényképezgetnél?” típusú kérdések is előkerülnek. Ezzel tulajdonképpen csak azt akartam megmagyarázni, hogy mitől sikerülnek a fényképek elég szerencsétlenre sokszor, szóval kifogásokat kerestem. Mert ugye sietve nem lehet művészetet csinálni, ezt mindenki beláthatja.
Tehát ma megrendelésre sütöttem, naná, hogy a jól bevált egyszerű és gyors megoldást választottam, azaz a muffint.




MUFFIN CSOKOLÁDÉVAL ÉS FŰSZERES-NARANCSOS FÜGEDZSEMMEL (12 darab)
A vajat mikróban kiolvasztó programon megpuhítom, összekeverem a cukorral, a 2 tojással és a fügedzsemmel.
A lisztet az apróra vágott csokoládékkal és a sütőporral. Majd a két cuccot egybe.
Muffinsütőbe papírkapszlikat rakok és fagyiskanállal beleadagolom a masszát a kis lukakba. A fagyiskanál nem sznobéria részemről, ezzel a legkönnyebb beleadagolni a tésztát a formába, nem csurgatom szanaszét, és már tapasztalat, hogy két kanálnyi kell egy lukba.


180 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt szép aranybarnára sütöm.



Read more...

Csicseriborsókrém-leves – mexikói felhangokkal

Szeretem a leveseket, főleg a krémleveseket. A krémleves azért is jó, mert egytálételként funkcionál számomra. Ezt a csicseriborsóból készültet is azért szeretem, mert fűszeres, sűrű és illatos. Pufimellényben kiültem a teraszra a napsütésre, és ott ettem meg.

CSICSERIBORSÓKRÉM-LEVES (4 személyre)
  • 8 oz (225 g) csicseriborsó
  • 2 db piros chili
  • 1 ek koriandermag
  • ½ ek köménymag
  • ½ ek római köménymag
  • 2 oz (50 g) vaj
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 tk kurkuma
  • 1 lime reszelt héja és leve
  • 100 ml tejföl
  • 100 ml tejszín
  • 1 csokor friss petrezselyem, a szára is kell
  • só, bors
A csicseriborsót előző este hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és leöblítem, majd 1,7 liter hideg vízben (nem sósban, hogy a borsó héja ne keményedjen meg) felteszem főni. Amikor felforr, lefedem és addig főzöm, míg teljesen puha nem lesz. Ez legalább 1 óra.
Közben a fűszermagokat száraz serpenyőben addig pirítom, míg az illatuk felszáll és elkezdenek táncikálni. Aztán mozsárban finomra töröm.




A fokhagymagerezdeket megtisztítom és apróra vágom. A chiliket hosszában felhasítom és kimagozom, szintén finomra aprítom.




A vajat felolvasztom a magpirítós serpenyőben, hozzáadom az összezúzott fűszereket, a fokhagymát, a petrezselyem finomra vágott szárát, a lime reszelt héját és kb. 5-8 percig párolom. Leveszem a tűzről és belekeverem a kurkumát.
Az egészet beleöntöm a fazékba a puha csicseriborsókhoz. Hozzáadom a durvára vágott petrezselyemzöld felét, összeturmixolom, sózom, borsozom és 30 percig fedő nélkül elég magas lángon forralom. Eközben besűrűsödik az egész, amikor már majdnem kész, belerakom a tejszínnel elkevert tejfölt, a petrezselyemzöld másik felét és a lime levét, ezekkel már csak összeforralom. 
Forrón tálalom kevés tejszínnel vagy tejföllel a tetején.



Az eredeti recept a Delia's Winter Collectionból való. Csináltam már többször is az eredeti recept szerint, a crème fraîche tökéletesen helyettesíthető a tejföl és a tejszín keverékével, viszont a friss koriander tényleg összehasonlíthatatlanul finomabbá és aromásabbá teszi, mint a petrezselyem. Most nem volt itthon, így beértem ezzel a másik zölddel. Plusz szerintem túlzás a tálaláskor a tetejére a chili – pedig én nagyon szeretem a csípős ételeket–, mert így is eléggé csípős lesz. 

Read more...

Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

Szent Mártonra nem a halála miatt emlékezünk
A középkor egyik legnépszerűbb szentjét élete, és nem halála miatt avatták szentté. A 4. században Szombathely környékén született Mártont jólelkűsége, felebaráti szeretete, betegek, és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tsiztelték. November 11. napja a néphagyományban a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet kiadós libalakomákkal és munkatilalommal ünnepeltek.

Szent Márton élete
Szent Márton 316-317 körül pogány, ugyanakkor nem alacsonyrendű – édesapja katona volt a császár hadseregében – római családban született a pannóniai Sabariában (a mai Szombathelyen). Fiatalkorát az itáliai Ticinumban (Pavia) töltötte, majd 15 éves korában a hadsereg tagja lett, azonban már gyermekkorától Isten szolgálatára vágyott. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával. A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta a köpenye felét. Ezt a jelenetet örökíti meg El Greco Szent Márton és a koldus (1597-99) című képe is.


Azt ezt követő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus a fél köpenyben. Ez az esemény döntő fordulatot jelentett az életében, megkeresztelkedett és a katonai szolgálatból való felmentését kérte Julianus császártól, majd pappá szenteltette magát Pictavium (Poitiers) püspökével, Hilarius-szal. 
Hamarosan figyelmeztetést kapott álmában, hogy térjen vissza téríteni a szülőföldjére, Pannóniába. Később remeteként élt, majd szerzetesi közösségeket alapított Milánóban. Miután Itáliából az ariánusok elűzték, Rómába, majd onnan Galliába ment, ahol tovább folytatta a térítést. Keményen fellépett a pogányokkal szemben, templomaikat leromboltatta, őket pedig – sokszor csodák révén – Krisztus híveivé tette. 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Márton püspökként is szigorú szerzetesi életet élt az általa alapított Maurimonasteriumi (Marmoutier) monostorban. Erős, önálló jellem volt, nemes egyszerűséggel és emberszeretettel, igazságérzettel és kitűnő népies szónoki képességgel megáldva. Minden évben sorra látogatta a vidéki egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Újszerű kezdeményezésével a felkeresett tanyákat és falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ban a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett. 
Már a középkorban sem volt egyértelmű, hogy vajon hol lehetett az életrajzírók (Sulpicius Severus, aki kortársa és egyben tanítványa volt, valamint Tours-i Gergely püspök) által emlegetett Sabaria, A 12. században kialakult legenda szerint Pannonhalma közelében, azonban a legenda csakhamar és hirtelen elhalt. Majd a 19. században a másik lehetséges Sabaria, Szombathely és Pannonhalma hosszas, a 20. századon is átívelő vitába kezdtek, míg végül a kutatások mai álláspontja szerint inkább Szombathely lehetett Márton szülővárosa.
A 12. századi Franciaországban bencés szerzetesek terjesztették azt a legendát, hogy a szent püspök királyi sarj, egy magyar uralkodó gyermeke. Ennek oka abban keresendő, hogy ezzel is növelni akarták szeretett szentjük, Márton tiszteletét.

Márton napja a gazdasági év zárása, és ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ezen a napon kapták meg a bérüket a szolgálók és a szolgálólányok, és módjukban állt gazdát cserélni. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelték meg. A néphagyomány szerint a boltokban ezen a napon gyújtják meg a gyertyát. Az adventi idő előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A lakomán megkóstolják az új bort, mivel ennek Márton a „bírája”. Ezen a napon sütik a „marcipánt” is. Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.

Márton és a bor
Szent Márton azon védőszentek egyike, aki életében ugyan nem volt kapcsolatban a borral, de ünnepének időpontja a must kiforrásával, az újbor kierjedésével esik egybe. Valószínűleg ez a momentum hívhatta életre a borral kapcsolatos Márton-napi szokásokat. Szent Márton és a bor szoros kapcsolatát  fejezi ki Nyugat-Európa számos szőlőtermő vidékén elterjedt hiedelem is, miszerint Márton Krisztushoz hasonlóan a vizet borrá tudja változtatni. Tours-i Gergely (538-594) Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának nevezi. Feljegyzései szerint Tours-ban volt egy csodatévő szőlőtőke, melyet Márton ültetett. Gergely leírásában egy Ingetrud nevű apáca a szent sírjáról egy edénybe vizet gyűjtött. Ebből a vízből egy cseppnyi elegendő volt ahhoz, hogy a sírra helyezett félig töltött boros edény egy éjszaka alatt tele legyen borral.

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspökét eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy a cselédek az éves bérük mellé kaptak egy libát is, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A legelőre nem hajthatták az állatokat, a takarmány meg túl drága volt, így nemcsak szárnyasokat vágtak, hanem egyéb haszonállatokat is. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Márton napra mindenütt liba dukál, nálunk sem volt másképp. 

LIBASÜLT PÁROLT KÁPOSZTÁVAL ÉS TÖRT KRUMPLIVAL (4 személyre)

A libasülthöz:
  • 4 db libacomb és 1 db kicsontozott libamell (bár a kicsontozás nem a legjobb ilyenkor, ugyanis a mellcsont milyenségéből lehet megállapítani, milyen telünk lesz, ha hosszú és fehér, akkor hosszú és hideg lesz a tél, ha rövid és barna, akkor rövid és enyhe)
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • 100 ml száraz fehérbor
A párolt káposztához:
  • 1 kg vöröskáposzta
  • 3 db alma
  • 3 kisebb fej lilahagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kk frissen reszelt szerecsendió
  • ½ kk őrölt szegfűszeg
  • ½ kk őrölt szegfűbors
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 4-5 ek balzsamecet
  • 3 csapott ek nádcukor
  • só, frissen őrölt bors
A tört krumplihoz: 
  • kb. 1 kg krumpliból főtt krumpli
  • 2-3 ek a kisült libazsírból
  • a puhára párolódott hagymadarabok és fokhagymagerezdek

A sütőt 180 °C-on előmelegítem. Előkészítem a libaalkatrészeket (tisztítás, tokozás), belerakom egy tűzálló tálba, megsózom és borsozom, a megtisztított hagymát 6 darabba vágva mellérakom, a megtisztított fokhagymagerezdeket úgyszintén. Aláöntöm a bort és fóliával lefedem, és a sütőbe tolom, 2 órát párolom.
A 2 óra letelte után kiveszem a kisült zsírból a libadarabokat, átrakom egy másik tálba, meglocsolom egy kevés szafttal és visszarakom a sütőbe, de most már 220 °C-ra emelem a hőmérsékletet, kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöm.

A párolt káposztához a káposztát vékonyra szeletelem, az almát meghámozva és kimagozva felkockázom, a hagymákat félbevágom, majd vékonyan felszeletelem. A fokhagymát megtisztítom és apróra vágom.
Egy jó nagy öntöttvas edénybe lerakok egy réteg káposztát, majd hagyma és alma következik. Megszórom a fűszerekkel, a fokhagymával, sóval, borssal, cukorral és locsolok rá a balzsamecetből. Ezt háromszor megismétlem, a rétegek közé kis kockára vágott vajat is teszek.



A tetejére káposzta kerüljön, egy kevés vaj, só és bors. Lefedve 2 órát párolom, időközben néha megkeverem.




Ez rengeteg lesz, de nem baj, mert nagyon jól tűri a fagyasztást, el lehet tenni. (A recept öteletét szintén Deliától vettem, tavaly már egyszer megcsináltam, de most kénytelen voltam emlékezetből, mert ma hiába akartam megnézni az oldalán, nem tudtam, mert valami reklám jelent meg folyton, ez előfordult mostanában más receptjeivel is. Természetesen a receptes progimban sem volt már meg, annak az adatbázisát is sikerült egyszer elveszejtenem még az év elején, amikor rámjött a karbantarthatnék és nem figyeltem oda, újrainstalláltam a Leót ahelyett, hogy csak a repair disket választottam volna. Szóval ez most az adapted from vagy az inspired by kategória.)

Amikor a libát visszateszem a sütőbe, meghámozom a krumplit és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, fedő alatt megfőzöm. Leszűröm, öntök rá a zsírból, beleteszem a hagymát és a fokhagymát, krumplinyomóval összetöröm.
Ebben a sorrendben minden egyszerre készül el, lehet tálalni. A hagyomány szerint 11 óra 11 perckor kéne a libának az asztalra kerülnie, én pontosan 6 órát késtem vele. Remélem, a hagyomány nem tartalmaz semmi retorziót az ilyen esetekre.

Read more...

Folytatódnak a narancsos napok

Vannak kifejezetten férfias ételek, és szerintem ilyen a májpástétom is. Nem a májkrém, arról mindig az jut eszembe, hogy egészen biztosan valami gyíkalkatrészeket dolgoznak fel és gyömöszölnek azokba a kis bádogdobozokba. Nem, a pástétom, azaz a paté. Kávé, konyak és szivar dukál utána.
A. W. Thompson Narancsos kacsamájpástétoma alapján csináltam ma egyet. Elég népszerű volt, de mint az majd a képek alapján kiderül, győzött a mértéktelen konzervativizmus az elfogyasztás módját illetően, pedig én apróra vágott snidlinggel és pár szem áfonyával akartam tálalni. Se kávé, se konyak, se szivar nem került a képbe...

(Én nem tudom, mi baja a Bloggernek, de alig lehet mostanában képeket feltölteni, a szerver valahogy folyton válaszképtelen, de amit a legjobban sérelmezek, hogy az annak idején nagy nehezen megoldott faviconom nem látszik a címben már jó egy hete. Állítólag van valami rejtett frame, jelentsen ez akármit – még mindig nem vagyok egy honlapépítő-mester – és csak az eredeti blogger favicon van. Pedig minden ugyanúgy van a html-kódban, mint eddig, amikor még látszott a sajátom. Illetve egy fenét, mert a blogger favicon nem látszik a html-kódban, ellenben a forrásban igen. Ehh.)


NARANCSOS KACSAMÁJPÁSTÉTOM (8-12 személyre)
  • 450 g pecsenyekacsamáj
  • 200 g vaj
  • 6 szelet bacon
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek friss kakukkfűlevélke
  • 2 kk borsfűlevél
  • 2 tk narancslé
  • 2 tk reszelt narancshéj
  • 4 ek konyak
  • só, frissen őrölt bors
A májat megtisztítom az esetleges hártyáktól, nem túl kis darabokra vágom. A bacont vékony csíkokra, a hagymát, a fokhagymát és a borsikafüvet finomra aprítom.
A serpenyőben egy kis vajra dobom a felcsíkozott bacont, megpirítom. Elképesztő finom illata van így. Rádobom a hagymát, megpárolom. Aztán jön a máj és a zöldfűszerek. 4-5 percig pirítom, hogy a májdarabok külseje pirult legyen, de a belsejük még rózsaszín. Ezután rárakom a narancshéjat és a levet, hagyom kissé elpárologni. Ráöntöm a konyakot, alaposan megborsozom, és most már csak annyit sütöm, hogy a konyakkal összerottyantsam. Azután sózom, amikor levettem a tűzről.




Robotgépbe teszem a maradék vajjal (nem szoktam egyszerre beletenni az összes vajat, mert nem mindig ugyanannyi kell, függ a máj zsírosságától), és simára dolgozom.
Ha nem használjuk fel egyszerre az egészet – amire azért elég nagy esély van, mert laktató nagyon –, akkor olvasztott vajat öntök a tetejére, miután a tárolóedénybe raktam, vigyázva, hogy az alján se legyenek levegőbuborékok. De egyébként jól bírja a fagyasztást, kis adagokban érdemes eltenni.

Íme a már emlegetett konzervatív fogyasztási megoldás, mire kimentem a teraszra, hogy vágjak pár szál snidlinget és a kamrából a hűtőből előhoztam az áfonyát, így nézett ki a cucc. 



Nesze neked erős paprika, ha már kiejtettem a számon, hogy férfias étel...



Read more...

Ha nem is teljesen tradicionális, de narancslekvár

A legfontosabb téli gyümölcs- és vitaminforrásunk a narancs és a citrusfélék, melyek természetes C-vitaminja hatásosabb, mint a tablettákban adagolt. Szent-Györgyi Albert szerint azért, mert a citrusfélékben bioflavonoidokkal együtt fordul elő, és ezek jelenlétében tartósabban, fokozottabban hat. Ezek a mikrotápanyagok értékes antioxidánsok is egyben, melyek bizonyos védelmet nyújtanak a degeneratív betegségek, így a rák és a szívbetegségekkel szemben.




A narancs a többi citrusfélével együtt a legkitűnőbb C-vitamin források egyike, egyetlen átlagos méretű gyümölcs a felnőttek számára ajánlott napi mennyiség (60-65 mg) mintegy kétszeresét tartalmazza. Bár ez a vitamin önmagában is bizonyítottan vírus- és baktériumellenes szer, legfontosabb hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki.
Mérsékelten nagy mennyisségben (legfeljebb 200 mg) növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok, az immuglobulinok és a vírusfertőzés valamint a rákbetegség leküzdésében fontos szerepet játszó interferon szintjét a vérben. A megfázások időtartamának csökkentése és a tüneteteinek enyhítése mellett a C-vitamin más fertőzések esetén is hasznosnak bizonyult, amit az is alátámaszt, hogy fertőzések hatására a szervezetben a vitamin szintje gyorsan csökken.

A C-vitamin antioxidáns hatását, melynek a szabadgyökök közömbösítésében van szerepe, a kutatók régóta ismerik, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy a narancs héjának van a legerősebb ilyen irányú aktivitása, megelőzve a többi citrusfélét is. A gerezdeket elválasztó, és a héj alatt levő hártyák bioflavonoidjai túl azon, hogy önmagukban is fontos antioxidánsnak számítanak, fokozzák a C-vitamin hatását, gátolják lebomlását, s a vitaminnal együttműködve erősítik a hajszálerek falát.
Ez az antioxidáns vitamin különösen hatékony az LDL-koleszterin oxidációjának megakadályozásában, ami azért fontos, mert a szabad gyökök oxidálta koleszterin különösen árt az érfalnak. Széles körű felmérések igazolják, hogy a C-vitamint rendszeresen és bőven fogyasztóknak kisebb az esélyük a szívinfarktusra. A narancs külső burkát sok helyen gombaölő viasszal kezelik, ezért mielőtt a héját fogyasztanánk, agyümölcsöket egyenként folyóvízben mossuk meg.

A narancs antioxidánsai mérséklik a szabad gyökök káros hatásait, ezáltal segíthetnek bizonyos rákbetegségek megelőzésében. Megfelelő mennyiségű C-vitamin jelenlétében a gyomorban nem képződnek rákkeltő nitrozaminok. Holland és svéd kutatók tanulmányai arról számolnak be, hogy a citrusfélék rendszeres és bőséges fogyasztása mellett kisebb a gyomorrák kialakulásának esélye.
Más felmérések szerint a megfelelő mennyiségű C-vitamin fogyasztása a méhnyak-, a mell- és a tüdőrák kialakulásának valószínűségét is csökkenti. A citrusgyümölcsök leve jelentősen megnöveli még egy olyan enzim (GSHS-transzferáz) működését is, amely mérsékli az erősen rákkeltő anyagok hatásait.

A narancs táplálkozástani szempontból hasznos részei közé sorolható a gyümölcs gerezdjeit elválasztó és a héj alatt található hártya, amely vízben oldható rostot, pektint tartalmaz. A pektin gátolja a zsírok és a koleszterin felszívódását, ezáltal csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint közvetett úton a májban történő koleszterinképződést, így az érelmeszesedésen kívül az epekőképződés megelőzésében, illetve diétás kezelésében is fontos szerepe van. Fontos hatása még a vastagbélben a rákkeltő anyagok megkötése, s ezáltal távozásuk felgyorsítása.
A narancs tehát akkor a legegészségesebb, ha nemcsak kifacsart levét, hanem a kevésbé ízletes hártyával sőt a héjával együtt magát a gyümölcsöt fogyasztjuk. A C-vitamin mellett kétféle B-vitamint, tiamint és folsavat is tartalmaz.

A narancsok Kínából származnak, de Nagy Sándor hódító hadjáratai során már az ókori görögök is találkozhattak korabeli fanyar változataival. Évszázadokkal később jutott el Európába, ahol az első időkben igazi ritkaságnak számított, csak kivételes ajándékként lepték meg egymást vele az előkelők – a Mediciek címerpajzsát öt narancs díszíti. Az első édes változatok a 17. században jutottak el Indiából Európába. Igen hamar népszerűek lettek, a színházakban frissítőként osztogatták.



Már többször is csináltam az egyik abszolút kedvenc szakácsnőm, Delia Smith narancslekvárját, de most nem vágytam arra, hogy két napig ezzel foglalkozzam. Egyébként is, miután nálunk nem lehet sevillai narancsot (keserű narancs) beszerezni, a végeredmény sosem volt olyan, mint amit vártam és tapasztaltam az angol narancslekvárokkal szerzett élményeim alapján. 
Hosszas keresgélés után végül visszatértem az alapokhoz, azaz Deliához, és találtam is nála egy másik receptet, amelyet sikerült az én adottságaimhoz – miszerint narancsfelhozatal – alakítani. Ez a cukormennyiség felére való csökkentését jelentette.
A végeredmény teljesen meggyőző: finom, tiszta, átlátszó, kesernyés-édes-savanykás, megfelelően zselés is. Legközelebb kicsit alakítani fogok a metóduson, azt hiszem, kevesebb vízzel kezdem, hogy ne kelljen annyit forralgatni, mire eléri a kívánt állagot.
Mindenesetre ennek a receptnek is csak akkor érdemes nekiállni, ha van rá egy napunk és nem sietünk sehova.

NARANCSLEKVÁR
  • 1,8 kg narancs*
  • 2 db citrom
  • 2 kg cukor
  • 1 vaníliarúd
*A narancsból 9 db kellett, abban a hálós fajtában pont 200 g-os mindegyik.

Egy fazékba kimértem 4 és ½ liter vizet. A fazékra egy szűrőbe muszlint raktam. 
A narancsot és a citromot alaposan megmostam forró víz alatt, hogy eltávolítsam róluk az esetleges viaszbevonatot. Mindegyiket félbe vágtam, és kicsavartam a levüket. A levet beleöntöttem a vízbe, a visszamaradt rostokat, magot belekaparásztam a szűrőbe. A héjakat négybe vágtam és mindegyikből kiszedtem a kissé vastagabb, gerezdeket elválasztó rostokat. Ezek is mentek a szűrőbe. Alaposan kinyomkodtam, és a muszlin segítségével kis batyut kötöttem, melyet belelógattam a fazékba. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a rostokban található nagy mennyiségű pektin kioldódik majd a hosszú főzési idő alatt, ez eredményezi a kissé kocsonyás állagát a kész lekvárnak.
A héjakat a lehető legvékonyabbra metéltem. Közben eszembe jutott Margit nagyanyám, ahogy a metélttésztát vágta elképesztő gyorsasággal teljesen egyformán vékonyra. Mit mondjak, nem sikerül megközelítenem. A gyorsaságát.
A felvágott héjak a fazékba kerültek. Lassú forralással főztem addig, míg a narancshéj teljesen megpuhult, ez kb. 2 órát vett igénybe.



Őszintén szólva én nem tököltem a Delia által említett cukoradjusztálással, hogy berakja a sütőbe 10 percre felmelegíteni, hogy minél hamarabbb elolvadjon majd a forró narancsos keverékben. Simán beleszórtam a fazékba – szinte azonnal elolvadt néhány kavarintás után, felforraltam kissé nagyobb lángon mint eddig.
A cukor hozzáadás előtt a batyut kivéve két kistányér között – ezzel a módszerrel nem kell várni, hogy kihűljön és nincs szükség nagy erőre sem – alaposan kinyomtam, minden csepp pektinre szükség van.
Aztán következett időröl időre az eredeti receptben leírt „kistányér-teszt”, azaz kistányér a hűtőbe, 10 percenként kevés szotty csöpögtetése rá, kistányér hűtőbe vissza 5 percre, kivesz, kisujjal ellenőriz, hogy mennyire alvadt meg a lekvár. Elárulom, semennyire. Ugyanis ezt kb. 2 óra forralás után érdemes nézegetni. Meg is untam az ötödik után, aztán érzésre belőttem ezt a 2 órát, elég is volt.
A végén nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vanília rulez, egy vaníliarudat felhasítottam, kikapartam a belsejét és a lekvárhoz adtam.
Kisebb üvegekbe kanalaztam, lezártam. 
Szerencsére lekvárfőzéskor mindig van egy olyan kis üveggel, amely nem lesz tele, annak neki lehet állni hamar.




Read more...

Gisele versenyt hirdetett




  • Read more...
    Related Posts with Thumbnails
    Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

      © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

    Back to TOP