Füge továbbra is

Miután a fügefáról naponta 2-3 kg gyümölcsöt lehet leszedni, kénytelenek vagyunk kezdeni vele valamit. Osztogatjuk, a múltkor dzsemet csináltam belőle. A tavalyi pálinkának való még nincs kifőzve, ezért aztán egyelőre nincs hely az újabb adagnak a hordóban. Osztogatni nem lehet folyton, nem szereti mindenki. Ilyet! 

A fügebor gyártásához momentán nincs kedvem, túl macerásnak látom. Őszintén szólva annál meg sokkal nemesebb dolognak tartom – egyébként gőzöm sincs, hogy miért –, hogy itóka legyen az összesből.
Ma kitaláltam, hogy szívesen csinálnék vörösborral-balzsamecettel köretnek valami húshoz. A valami hús egy sült kacsa lett. Persze ez nem megoldás a fügeproblémára, miután összesen 6 db-ot használtam. 

KACSASÜLT VÖRÖSBOROS FÜGÉVEL 4 személyre

A kacsához:
  • 1 pecsenyekacsa (szerintem jó a hízott is, még hamarabb is megsül)
  • 2 fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, bors

A vörösboros fügéhez:
  • 8 db nagyobb, érett füge
  • 200 ml vörösbor
  • 100 ml balzsamecet
  • 1-2 ek nádcukor (Függ a bor savasságától és természetesen az ízlésünktől. Én 1 ek-nyival kezdtem, aztán amikor már kezdett redukálódni a bor, megkóstoltam és szórtam még bele kb. ½ ek-lal.)
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 4 szem szegfűbors
  • ½ rúd fahéj
  • 3-4 tekerésnyi frissen őrölt bors 

A kacsát alaposan megmosom hideg víz alatt, teljesen szárazra törlöm, a mellén és a combján bevagdosom a bőrt, kívül-belül besózom és borsozom. Sütőtálba rakom, mellé szórom a megtisztított, negyedelt hagymákat és a fokhagyma gerezdeket. Fóliával letakarom és 220 °C-on párolom 90 percig. Leveszem róla a fóliát, majd 1 órán keresztül sütöm, jó ropogós-pirosra.

Közben a bort egy nyeles lábosban összeöntöm a balzsamecettel, beleszórom a cukrot és belerakom a fűszereket. Elkezdem gyöngyözve forralni. Megmosom a fügéket és a forrásban levő fűszeres borba rakom őket, néha megforgatva főzöm kb. 5 percig. Kiszedem a fügéket és a fűszeres bort beforralom kb. 100-120 ml-re. Ez jó 25-30 perc.

A húst vékonyra szeletelve tányérra rakom, mindegyik tányérra 2-2 fügét félbevágva és meglocsolva a mártással. Olyan gyorsan nekiláttunk, hogy nem volt érkezésem fényképeket csinálni. 

Read more...

Újra

A jó múltkor sikerült addig kattintgatni, míg töröltem mindent domainnel együtt. Viszont közben hozzájutottam egy fényképezőgéphez, amire elég régen vágytam már. S-től kaptam születésnapomra egyéb más szuper ajándékokkal együtt. Nagyon durva pink színe van, de inkább, mint az unalmas metál vagy fekete. 





Addig kotorásztam, míg találtam nagyon jó templateket is, ellenben nem egyszerű elbánni velük, kicsit kuszán jelennek meg a valóságban a blogon.  

Read more...

Fügeprojekt

Állítólag háborúztak is miatta...

Az egyiptomi, a babilóniai, a görög és a római történeteknek se szeri, se száma: Urukugina sumér király a füge termésének gyógyító hatásáról számol be 2900 évvel időszámításunk előtt. Karthagóban jobb füge termett, mint a Római birodalomban... biztos, hogy ezért háborúztak? Romulust és Remust egy fügefa alatt szoptatta a farkasanya.




Az eperfélék népes családjába tartozó, ázsiai eredetű, szubtrópusi fügefa (Ficus carica), egyike a legősibb kultúrnövényünknek. Közeli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve a Ficusból ered, akárcsak az angol „fig” és a német „Fiege”.
Az egyiptomiak számára nélkülözhetetlen volt és igen magas szintre fejlesztették a fügetermesztés kultuszát. Első példányait a görög kereskedők hozták Európába. A füge termesztését és fogyasztását a görögök valamint a rómaiak fejlesztették tökélyre. 700 évvel időszámításunk előtt Párosz szigetén már termesztették, később pedig Sikaján és Attika szigete vált a fügetermesztés 2 fő kiemelkedő központjává. Népszerűségére jellemző, hogy Athén városának címerében is megörökítették. A rómaiak Pilus idejében már 29 féle fügét ismertek. Amellett, hogy az egyik legfőbb csemegéjüknek számított, ebben az időben igen nagyra becsülték a zöld füge áldásos, hashajtó hatását (na ja, azok a lakomák...). Gyomrukat zöld, keléseiket pedig aszalt fügével ápolgatták. Ez a sokoldalú gyümölcs később népszerű népbosszantási eszköz lett. A fügét mutató alak az ókori szobrászokat is megihlette. A görögöknél és a rómaiaknál az altest kimutatását helyettesítő fügemutatás, a rossz szellemek elűzésének vagy a szerencsétlenség elhárításának kedvelt módszere volt. A magyar népszokásokban fügemutatással elkerülhető a szemmelverés.

A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is.
De hűvösebb klímájú vidékeken is előfordult. Sussexben Sir Thomas Beckett II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben 6 fügebokrot ültetett, és ezek a mai napig is teremnek.
Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzők eltérően ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén került el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor csak a fügegyümölcsöt hozták be a kereskedők, de termelésével nem foglalkoztak az itteniek. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal ültették be.

Itthon sokfelé termelik: Buda-vidéken, Szentendrén, Tihanyban, Badacsonyban, Pécsen, Esztergomban, de még Szabolcs megyében is. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak, ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. Ezek a gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. Aszalásra a szmirnai típusú bokrok gyümölcse alkalmas, ez a típus a déli országokban honos. A szmirnai típus virágja megporzásra szorul, egy kis rovar, a fügedarázs végzi, amely rovar nem vészelné át a telet pl. nálunk.

A fügét könnyű termeszteni, mert elég igénytelen növény, alig van kártevője, csupán fagyérzékeny, a tartósan −15 °C-ot csak takarással vészeli át. Fontos, hogy a ház vagy a kőfal déli oldalára ültessük.
Talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban – mint vendégnövénynek – mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, a trágyát és a gyomtalanítást is. Tartós szárazságban öntözni kell, mert gyümölcsei különben aprók maradnak, sőt lerúgja őket.
Az első termés az előző évben keletkező „virágokból” lesz. Áttelelve a hajtásokon apró fügéknek látszanak majd tavasszal, ahogy a levelek is fejlődnek. Az első termés július végén szüretelhető. Napfényes, hosszú ősz esetén a második termés is beérik, a szőlővel egyidőben szedhető. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tejnedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízű, és mint fentebb írtam, hashajtó hatású. A félig érett gyümölcsöt nem szabad leszedni, mert leszedve nem érik tovább.
A termő vidékeken rengeteg módját ismerik a füge felhasználásának, természetesen főleg csemegéket csinálnak belőle, ha nem azonnal, ahogy én, a fáról leszedve, frissen, hagyva, hogy a kezemen végigcsurogjon az édes lé, befalják. Aszalják, pálinkát, likőrt készítenek belőle. Sőt az olaszok megszárítva porrá őrlik és kávét csinálnak az őrleményből.

Én ma dzsemet csináltam.

A gyümölcsöt reggel leszedtem a fáról.



















FÜGEDZSEM





  • 5 kg füge
  • 1,25 kg cukor
  • 4 zacskó Dr. Oetker 3:1 dzsemfix
  • 4 zacskó citromsav
  • 2 ek vaníliaesszencia
  • 100 ml fügepálinka vagy nagyon jó minőségű rum
  • 300 ml víz


Hideg víz alatt megmostam és levágtam a szárvégeket.




Feldaraboltam.







Jó nagy fazékba tettem. A cukrot elkevertem a dzsemfixszel és a citromsavval, majd a gyümölcshöz adtam, alaposan elkevertem. Hozzáöntöttem a vaníliaesszenciát és a vizet, hirtelen felforraltam. Állandóan kevergetni kell, különben leég. Pár percig forraltam, közben elturmixoltam a nagyobb darabokat. Levettem a tűzről, belezuttyintottam a rumot (a fügepálinka kifőzése még várat magára), alaposan elkevertem. Sterilizált dzsemes üvegekbe töltöttem.




A bejegyzés megírásában nagy segítségemre volt Bálint gazda cikke.

Read more...

Veganap - a csicseriborsónak már a nevét is szeretem

Cicer aritenium, avagy még bagolyborsó. Egyéves, pillangós virágú növény. Szára négyszögletes, levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék széle fűrészes. Magános virágai kékesek. Termése 1-2-magvú, felfújt hüvely, kocsánya S-alakúan görbült. Magja gömbölyű, borsó nagyságú, kis csőrszerű nyúlvánnyal. Hazája Délnyugat-Ázsia és a Földközi-tenger melléke.





Képes volt-e megváltoztatni a szerény csicseriborsó a történelem folyását? Mint az ókori Mezopotámia termékeny földjén elsőként termesztett növények egyike, a csicseriborsó táplálkozási előnyeit szokták felhozni az itteni civilizáció kialakulásának egyik okaként.
Zohar Kerem, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója úgy véli, hogy bizonyítékot talált a fenti nézőpont alátámasztására.
Kerem és munkatársai vad csicseriborsót (Cicer reticulatum) gyűjtöttek be, és összehasonlították a tápértékét a termesztett változatokéival. A vad csicseriborsó ritka és nehéz termeszteni, ezért őseinknek minden bizonnyal jó okuk volt arra, miért tartottak ki a termesztése mellett 11000 évvel ezelőtt.
Kerem szerint ez az ok a triptofán aminosav, a szerotonin nevű idegingerület-átvivő anyag előanyaga. A triptofán megnövekedett mennyisége az étrendben valószínűleg javítja a stresszhatás alatt mutatott agyteljesítményt. A triptofán serkenti a peteérést is, ami szintén előny volt az emberi terjeszkedés idején. A temesztett csicseriborsó háromszor annyi triptofánt tartalmaz, mint a vad rokonai.
Kerem úgy okoskodik, hogy a történelem előtti emberek tisztában voltak a csicseriborsó tápláló voltával. „Valószínűleg jól érezték magukat a fogyasztása következtében” – mondja.
(NatGeo)

Gondolom, persze hogy jól érezték magukat, jóllaktak és ráadásul az összes kultúrában termesztettek hüvelyeseket pont a tápláló mivoltuk miatt. 

Eddig fogalmam sem volt a triptofán áldásos hatásáról, viszont szerettem a csicseriborsót fasírtnak, krémlevesnek, vagy puhára főzve salátában dúsításnak.
Miután éppen herótom van a rengeteg hústól, ma veganapot tartok, csicseriborsó fasírtot csináltam.

CSICSERIBORSÓ FASÍRT

  • 8 oz (225 g) csicseriborsó
  • 2 db tojás
  • 1 tk kömény
  • 1 tk római kömény
  • 2 tk koriandermag
  • 1 csokor friss koriander (csak petrezselyem volt itthon, elfelejettem koriandert ültetni időben és még nem nőtt ki)
  • 2 db chili
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors

A csicseriborsót egy éjszakára legalább kétszeres mennyiségű hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és hideg víz alatt leöblítem. Szintén hideg vízben teszem fel főni. Fedő alatt kell neki legalább 1 óra, hogy puha legyen.
Leszűröm és leöblítem, majd mehet a robotgépbe.
Miközben a csicseriborsó fő, a fűszermagokat szárazon pirítom, míg táncikálni nem kezdenek és felszáll az illatuk. Mozsárban töröm porrá.






A hagymát és a fokhagymát megtisztítom, felaprítom, a chilit felvágom (én nem magozom ki), a korianderzöldet durvára vágom és minden mehet a robotgépbe a borsókhoz. Beleütöm a tojásokat, sózom, borsozom, beleszórom a porrá zúzott fűszereket. Bekapcsolom az robotgépet, de nem kell tökéletesen simára aprítani, legyen rusztikus a massza (Jamie is folyton ezt hajtogatja). Tálba szedem és belekeverem a lisztet. Állni hagyom, hogy teljesen kihűljön, a hűtőbe is be lehet tenni. Ha nem hideg massza, sütés közben szétesik a cucc.
2-3 ek lisztet kicsit megfűszerezek fűszersóval és a vizes kézzel formázott kis fasírtokat beleforgatom. Forró, nem túl sok olajban mindkét oldalukat pirosra sütöm.





Salátával szeretem enni.



Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP