Fügeprojekt

Állítólag háborúztak is miatta...

Az egyiptomi, a babilóniai, a görög és a római történeteknek se szeri, se száma: Urukugina sumér király a füge termésének gyógyító hatásáról számol be 2900 évvel időszámításunk előtt. Karthagóban jobb füge termett, mint a Római birodalomban... biztos, hogy ezért háborúztak? Romulust és Remust egy fügefa alatt szoptatta a farkasanya.




Az eperfélék népes családjába tartozó, ázsiai eredetű, szubtrópusi fügefa (Ficus carica), egyike a legősibb kultúrnövényünknek. Közeli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve a Ficusból ered, akárcsak az angol „fig” és a német „Fiege”.
Az egyiptomiak számára nélkülözhetetlen volt és igen magas szintre fejlesztették a fügetermesztés kultuszát. Első példányait a görög kereskedők hozták Európába. A füge termesztését és fogyasztását a görögök valamint a rómaiak fejlesztették tökélyre. 700 évvel időszámításunk előtt Párosz szigetén már termesztették, később pedig Sikaján és Attika szigete vált a fügetermesztés 2 fő kiemelkedő központjává. Népszerűségére jellemző, hogy Athén városának címerében is megörökítették. A rómaiak Pilus idejében már 29 féle fügét ismertek. Amellett, hogy az egyik legfőbb csemegéjüknek számított, ebben az időben igen nagyra becsülték a zöld füge áldásos, hashajtó hatását (na ja, azok a lakomák...). Gyomrukat zöld, keléseiket pedig aszalt fügével ápolgatták. Ez a sokoldalú gyümölcs később népszerű népbosszantási eszköz lett. A fügét mutató alak az ókori szobrászokat is megihlette. A görögöknél és a rómaiaknál az altest kimutatását helyettesítő fügemutatás, a rossz szellemek elűzésének vagy a szerencsétlenség elhárításának kedvelt módszere volt. A magyar népszokásokban fügemutatással elkerülhető a szemmelverés.

A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is.
De hűvösebb klímájú vidékeken is előfordult. Sussexben Sir Thomas Beckett II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben 6 fügebokrot ültetett, és ezek a mai napig is teremnek.
Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzők eltérően ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén került el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor csak a fügegyümölcsöt hozták be a kereskedők, de termelésével nem foglalkoztak az itteniek. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal ültették be.

Itthon sokfelé termelik: Buda-vidéken, Szentendrén, Tihanyban, Badacsonyban, Pécsen, Esztergomban, de még Szabolcs megyében is. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak, ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. Ezek a gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. Aszalásra a szmirnai típusú bokrok gyümölcse alkalmas, ez a típus a déli országokban honos. A szmirnai típus virágja megporzásra szorul, egy kis rovar, a fügedarázs végzi, amely rovar nem vészelné át a telet pl. nálunk.

A fügét könnyű termeszteni, mert elég igénytelen növény, alig van kártevője, csupán fagyérzékeny, a tartósan −15 °C-ot csak takarással vészeli át. Fontos, hogy a ház vagy a kőfal déli oldalára ültessük.
Talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban – mint vendégnövénynek – mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, a trágyát és a gyomtalanítást is. Tartós szárazságban öntözni kell, mert gyümölcsei különben aprók maradnak, sőt lerúgja őket.
Az első termés az előző évben keletkező „virágokból” lesz. Áttelelve a hajtásokon apró fügéknek látszanak majd tavasszal, ahogy a levelek is fejlődnek. Az első termés július végén szüretelhető. Napfényes, hosszú ősz esetén a második termés is beérik, a szőlővel egyidőben szedhető. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tejnedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízű, és mint fentebb írtam, hashajtó hatású. A félig érett gyümölcsöt nem szabad leszedni, mert leszedve nem érik tovább.
A termő vidékeken rengeteg módját ismerik a füge felhasználásának, természetesen főleg csemegéket csinálnak belőle, ha nem azonnal, ahogy én, a fáról leszedve, frissen, hagyva, hogy a kezemen végigcsurogjon az édes lé, befalják. Aszalják, pálinkát, likőrt készítenek belőle. Sőt az olaszok megszárítva porrá őrlik és kávét csinálnak az őrleményből.

Én ma dzsemet csináltam.

A gyümölcsöt reggel leszedtem a fáról.



















FÜGEDZSEM





  • 5 kg füge
  • 1,25 kg cukor
  • 4 zacskó Dr. Oetker 3:1 dzsemfix
  • 4 zacskó citromsav
  • 2 ek vaníliaesszencia
  • 100 ml fügepálinka vagy nagyon jó minőségű rum
  • 300 ml víz


Hideg víz alatt megmostam és levágtam a szárvégeket.




Feldaraboltam.







Jó nagy fazékba tettem. A cukrot elkevertem a dzsemfixszel és a citromsavval, majd a gyümölcshöz adtam, alaposan elkevertem. Hozzáöntöttem a vaníliaesszenciát és a vizet, hirtelen felforraltam. Állandóan kevergetni kell, különben leég. Pár percig forraltam, közben elturmixoltam a nagyobb darabokat. Levettem a tűzről, belezuttyintottam a rumot (a fügepálinka kifőzése még várat magára), alaposan elkevertem. Sterilizált dzsemes üvegekbe töltöttem.




A bejegyzés megírásában nagy segítségemre volt Bálint gazda cikke.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP