Posztkarácsonyi poszt

Az ünnepek zajlásában nem annyira van az embernek kedve vagy ideje bejegyzéseket gyártani a blogjába, bár ahogy olvasgattam, mások bizony igen szorgalmasak voltak nemcsak a konyhában, hanem a blogjukban is.

Az az igazság, hogy a sokaság nekem néha elveszi a kedvem az egésztől, állandóan van valami, amit csinálni kell, folyton szólnak valamiért, no meg, amikor vendégek jönnek-mennek, nem is illendő kivonulni a társaságból, mondván, micsoda fontos elfoglaltságom van. Én is elmentem párszor itthonról barátokkal találkozni, az szuper volt. Most mindenki elvonult itthonról, van egy kis egyedül eltölthető időm. 


Szépen alakul a zúzmara a fákon.










Bár még nem olyan gyönyörű, mint tavaly volt.

24-én csak a szűk család volt, és miután nem vagyunk nagyétkűek, nem is csaptunk nagy lakomát, anyuval közösen sütöttünk és főztünk. Anyu a keményebb, hagyományosabb vonulatot képviselte a töltött káposztával meg az ő „rettenetes” salátájával, csinált még sörös bundában sült afrikai harcsafilét, no meg beiglit. Ez utóbbi valami istenien sikerült, a töltelék szaftos, a tészta illatos-omlós. Azt mondom, keményebb vonulat, pedig annak idején, amikor még megvolt a nagymarosi nyaraló és elég nagy bulikat csaptak a szüleim a kedves szomszédjaikkal – évadnyitó és évadzáró összejövetelek –, akkor mindannyian követelték, hogy a diétás töltött káposztáját mindenféleképpen készítse el, anélkül nem múlhat el a vendégeskedés.

A harcsafiléhez köményes lila hagyma-narancs salátát csináltam, aztán készítettem még egy halételt, lazacot kaprival és zöldborssal, ehhez hófehér párolt rizs volt. A desszerteket már közöltem egy korábbi posztban.

KÖMÉNYES LILA HAGYMA-NARANCS SALÁTA (6 személyre)
  • 6 narancs
  • 2 fej lila hagyma
  • 1 ek köménymag
  • 1 ek friss menta
  • 6 ek extra szűz olívaolaj
  • 1 tk durvára tört fekete bors
  • 14-16 fekete olívabogyó


A narancsokat vékonyan felszeletelem, majd ollóval körbevágom, hogy megszabadítsam a külső-belső héjától (egyébként ezt a körbevagdosást általában S. csinálja, szeret a konyhában sertepertélni, amikor sütök vagy főzök, vagy csak úgy ott lenni, mondván, szórakoztat). Mindezt a tálaló tál fölött, hogy felfogjam a kicsöpögő narancslevet. A hagymát vékony szeletekre vágom és karikáira szedem.
A tálba rétegesen lerakom a narancsszeleteket és a hagymakarikákat, minden réteget meghintek köménymaggal, sóval és borssal meg a széttépkedett mentalevelekkel. Kevés olívaolajat is locsolok rá. A tetejére dobigálom az olajbogyókat, és lefedve 2 órára a hidegre teszem, ezalatt a hagyma megpuhul és az ízek összeérnek. Nem nagyon érdemes tovább állni hagyni. 



LAZAC KAPRIBOGYÓVAL ÉS ZÖLD BORSSAL (6 személyre)
  • 6 lazac steak
  • 1 ek vaj
  • 100 ml száraz fehér bor
  • 150 ml tejszín
  • 1 púpos ek kapribogyó
  • 1 ek eltett zöld bors 
  • só, frissen őrölt bors
A lazacszeletek mindkét oldalát pirosra sütöm a felforrósított vajon, amikor megfordítom, akkor rakom rá a kaprit és a zöld borsot. Ha már a második oldala is pirosra sült, aláöntöm a bort és hagyom kissé elpárologni. Ezután ráöntöm a tejszínt, összerottyantom. Sózom (óvatosan, mert a kapri és a zöld bors is sós, a hal önmagában is) és borsozom. Elég hamar besűrűsödik, nem szabad sokáig hagyni forrni.
Az egész szinte pillantok alatt van kész, elég magas hőmérsékleten szoktam csinálni. Egyszerű párolt rizzsel tálalom.

ANYU „RETTENETES” SALÁTÁJA (12-16 személyre)
  • 1 db füstölt csülök
  • 10 db tojás
  • 400 g nem füstölt sonka (gépsonka)
  • 1 szál póré
  • 1 kg krumpli
  • 600 ml házi majonéz
  • 200 ml tejföl
  • 1-2 ek mustár
  • ½ üveg apró csemege uburka
  • só, bors
Azért rettenetes, mert először is iszonyú mennyiség lesz a hozzávalókból, másodszor pedig kb. 3 évre elegendő koleszterint tartalmaz. Érdemes akkor csinálni, amikor tényleg sokan jönnek. Veszélyes, mert nagyon eteti magát, viszont pont a halálán tud lenni az ember, ha nem figyel oda, mennyit eszik belőle. Egy-két evőkanálnyi bőven elég, előételnek meg csak úgy tudom elképzelni, ahogy azt az igazán puccos éttermekben tálalnák, azaz egy pöttynyi egy bazi nagy tányéron.

A füstölt csülköt kuktában főzöm puhára, akkor jó, ha szinte magától kijön belőle a csont. Mielőtt felhasználnám, leszedem róla a bőrt és a zsírréteget – a szomszéd kutyáknak csodás napja volt. A levét nem kiönteni, jó lesz az újévi lencsefőzelékhez!
A tojásokat keményre főzöm, a krumplit héjában puhára. Mindkettőt meghámozom, hagyom langyosra hűlni.
Közben a pórét nagyon vékonyan felkarikázom, a csemege uborkát és a sonkát kis kockákra vágom. Amikor a főtt hozzávalók langyosra hűltek, mindegyiket kis kockákra aprítom. Egy nagy tálban mindent összekeverek, ha kell (általában nem kell), sózom és tekerek rá borsot.
Lefedve legalább egy éjszakát hagyom állni a hidegen, hogy jól összeérjen.

A narancssaláta receptjét a Fűszerenciklopédiából szereztem.

Read more...

Karácsony


Minden kedves látogatónak és olvasónak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Read more...

Újabb lélekmelegítés úgy kb. mindenre való tekintettel

Nem szoktam foglalkozni az időjárással, úgysem lehet vele mit kezdeni, olyan amilyen, de ez a mostani nagyon deprimáló. Azt hittem, ma nem kell mennem sehova, itthon maradhatok és filmeket nézhetek, de aztán kiderült, hogy ugyan a karácsonyi evészetekhez megvettem mindent, de addig is vannak napok és vannak éhes szájak is, tehát vásárolni kell mindenfélét. Ugyanis elhatároztam, hogy ezen a héten már nem vagyok hajlandó menni sehova, mert mindenhol türelmetlen tömeggel lehet csak találkozni. 

Vásárolgatás közben elhatároztam, hogy valami tartalmas, krémes vacsoránakvalót főzök. Krémleves, tejszín, karakteres sajt, valami karakteres zöldség... Jöttem-mentem, találtam angol zellert, a többi volt itthon.

ZELLERKRÉMLEVES KÉKSAJTTAL (4 személyre)
  • 450 g angol zeller
  • 150 g kéksajt (dán volt itthon)
  • 50 g vaj
  • 200 g burgonya
  • 1 kis fej hagyma (simán kifelejtettem)
  • 570 ml zöldségalaplé
  • 150 ml tejszín
  • só, frissen őrölt bors
A croutonhoz:
  • 1 zsemle, kis kockákra vágva
  • 2-3 ek olaj


A zellert szétszedem, a levelét elteszem későbbre, alaposan megmosom és vékonyan felszeletelem. Apró kockákra vágom a krumplit, a hagymát finomra – már amikor nem hagyom ki.
Egy fazékban felolvasztom a vajat, beleszórom a zöldségeket, alaposan megkeverem, és fedő alatt alacsony hőmérsékleten 10 percig párolom. Ezután ráöntöm az alaplevet, forráspontig hevítem, visszarakom a fedőt és szintén alacsony hőmérsékleten 30 percig főzöm.
Leveszem a tűzről, beleöntöm a tejszínt, belemorzsolom a sajtot és botmixerrel simára turmixolom. Visszateszem a tűzre, hogy felforrósodjon, de forrnia már nem szabad.
Közben az olajon aranybarnára pirítom a zsemlekockákat, ezzel és a durvára vágott zellerlevelekkel tálalom a forró levest.



A receptet Delia Smith Christmas Collectionjában olvastam.

Read more...

Lélekmelengető rizsfelfújt

Nem tudom, ki hogy van vele, de ezt az időt, ami mostanában van, nem igazán szeretem. Nem szeretem, hogy mismásolás, se nem hideg, se nem enyhe. Sokkal jobb hangulata volt a múltkor annak a hóesésnek, jó olyankor csak bámulni ki az ablakon ülve a jó meleg szobában. Sőt olyankor, amikor hó van, alaposan felöltözve jó kiülni a teraszra este a csöndes puhaságba egy finom pohár borral, jót lehet beszélgetni. Mások a fények, még az illatok is mindenütt.

Ki kellett találnom valamit a hangulat javítására. Valami meleget, édeset, illatosat.
 
NARANCSOS RIZSFELFÚJT
  • 1 ½ cup rizs
  • 3 cup tej
  • 1 cup víz
  • ½ cup tejszín
  • 2 csipet só
  • 1 ek vaj
  • 4 tojás
  • 1 cup cukor
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • ¼ cup narancslikőr (Cointreau vagy Grand Marnier)
  • 1 narancs reszelt héja
  • 3-4 ek narancslekvár


A rizst egy nagyobb fazékban felteszem főni a tejjel, a vízzel, a tejszínnel és a vajjal. Belerakom a sót és a vaníliaesszencia felét. Felforralom, majd a lángot mérsékelve és a fazekat lefedve lassú tűzön 11 percig főzöm. Ezután lehúzom a tűzről, belekeverem a cukor felét, és a fedőt visszatéve hagyom langyosra hűlni. A rizs magába szívja az összes édes-krémes folyadékot és teljesen meg is puhul. 
A sütőt 180 °C-ra melegítem elő.
Szétválasztom a tojásokat, a sárgáját habosra-sápadtra keverem a maradék cukorral és vaníliaesszenciával. Beleöntöm a likőrt és belereszelem a narancs héját. Ezután a langyosra hűlt rizst keverem bele.
A tojások fehérjét kemény habbá verem, kb. az ⅓-át belekeverem a rizsbe. Aztán a többit, de ezt már csak finoman beleforgatom.
Egy alaposan kivajazott tűzálló tálba öntöm, és 30-35 perc alatt szép aranybarnára sütöm. Akkor jó, ha a teteje szép színt kap, de belül kissé remegős marad. Úgy forrón rákanalazom a narancslekvárt a tetejére, és hagyom kicsit hűlni tálalás előtt. Ez idő alatt a lekvár beleolvad a felfújtba és a kissé kesernyés ízével ellensúlyozza a rizs édességét.


Read more...

Desszertposzt a karácsonyi VKF-re

Még sohasem neveztem semmilyen versenyre, főleg nem bloggal, recepttel, poszttal. De most van egy bizonyos szempontom, és kíváncsi vagyok, mennyire van igazam. Ráadásul elég sokat gondolkodtam a karácsonyi desszertek problémáján, végre sikerült kitalálnom mindegyiket. Miután úgyis feltenném a blogra az összeset, gondoltam, adott a lehetőség és az alkalom, hát nevezek.


Már említettem egy korábbi posztban, hogy egyáltalán nem egyszerű az élet desszert fronton karácsony tájékán, mert szeretjük a kis falatnyi édességeket, de a sütikék szaggatásából majd dekorálásából elegem van, aztán ott van az apukám születésnapja Karácsony másnapján, neki torta kell feltétlenül. Szent estére meg egyébként is többfogásos vacsora van mindig a végén természetesen desszerttel.

A szent esti vacsorára halat vagy bárányt tervezünk, ezért találtam ki a Syllabub à la Provence-ot. Azt hiszem, illik majd a bárányhoz, folytatva benne a bárányhúst átjáró provence-i fűszerek illatát és aromáját. De azt gondolom, hogy ha hal lesz, konkrétan lazac (valahogy) lilahagymás-mentás narancssalátával, akkor meg a vöröses-rózsaszínes árnyalatok folytatódhatnak és szintén a narancsos frissesség, így ahhoz is tökéletes lesz. Mindenképpen a syllabub habos könnyedsége volt a döntő a kiválasztásnál.

A kis falatnyi édeseknél a szempontom az volt, hogy legyen jó tömény, legyen belőle elég tényleg egy falat, ne akarjon belőle senki befalni, de legyen elég különleges és harapásra csábító, így trüffelek mellett döntöttem.

Miután apu születésnapjára mindig jönnek vendégek is, természetes a torta. Egyfelől, ugye, ez egy jó alkalom, hogy begyűjtsek egy rakat dicséretet és bókot a látványos előadás után, másfelől egy születésnapra torta dukál. Az egyben sült liba utáni levezetésnek egy elég fanyar-kesernyés Campari-tortát választottam.

SYLLABUB À LA PROVENCE SZENT ESTÉRE (4 személyre)
  • 6 ek Crème de Cassis
  • 1 citrom leve
  • 4 ek kristálycukor
  • 300 ml tejszín
  • 2 ek narancsvirágvíz
  • 1 kk friss rozmaring
  • 2 kk rózsabors


Egy nagyobb tálba öntöm a likőrt, a citromlevet és a cukrot. Addig kevergetem, míg a cukor már szinte elolvad. Vékony sugárban beleöntöm a tejszínt, miközben már elkezdem keverni az elektromos habverővel. Nem érdemes keménykedni ebben az esetben a kézi habverővel, mert különben fél napig csak ezt csinálhatja az ember. Én tudom, egyszer nekiálltam azzal. Be kell valljam, feladtam.
Amikor a krém már sűrűsödik, de még nem tartja meg az alakját, belerakom a narancsavirágvizet, az előzőleg mozsárban kissé megzúzott és nagyon finomra vágott rozmaringot a szintén mozsárban durvára tört rózsaborssal együtt. Ezután addig keverem, míg lágy habbá lesz, és már megtartja az alakját. Kis, kb. 150 ml-es poharakba kanalazom, a tetejébe rozmaringlevélkéket tűzök. 
Közvetlenül a vacsora előtt érdemes elkészíteni és hűtőbe rakni.

Folytatva a provence-i hangulatot:

LEVENDULÁS-ÁFONYÁS TRÜFFEL
  • 150 g nagyon jó minőségű keserűcsokoládé (legalább 75%-os)
  • 150 ml tejszín
  • 25 g vaj
  • 2 ek feketáfonya dzsem
  • 1 ek Crème de Cassis
  • ½ ek levendulavirág
A csokoládébevonathoz:
  • 50 g keserűcsokoládé
  • ½ tk semleges ízű olaj


A tejszínt a levendulavirággal kis lángon felforralom, majd 1-2 perc forralás után leveszem a tűzről és leszűröm. Beleszórom a lereszelt vagy nagyon finomra vágott csokoládét, addig kevergetem a vajjal együtt, míg sima és fényes lesz. Hozzáadom a dzsemet és a likőrt, ezekkel is alaposan elkeverem, letakarom és egy éjszakára a hűtőbe teszem. 
Másnap kis golyókat formálok belőle és hűtőbe teszem, míg megcsinálom a csokoládébevonatot. Nagyon hamar kész van, de akkor is érdemes a trüffel golyókat a hűtőben tárolni, nehogy túlságosan meglágyuljanak a csokoládéfürdő előtt, és így a csokoládébevonat is hamarabb dermed rájuk.
Tehát a bevonathoz való csokoládét gőz fölött összeolvasztom az olajjal, majd a fogpiszkálókra szúrt trüffel golyókat belemártogatom. Vagy hungarocelbe vagy más erre alkalmas izébe szurkálom a fogpiszkálókat, míg a csokoládébevonat megszilárdul a hűtőben. Ezután kis bonbonpapírba ültetem a trüffeleket.


GRÁNÁTALMÁS-CHILLIS TRÜFFEL
  • 150 g keserűcsokoládé (legalább 75%-os)
  • 150 ml tejszín
  • 25 g vaj
  • 2 ek gránátalma szirup* 
  • 1 ek jó minőségű rum
  • ½ kk őrölt chilli
A bevonathoz:
  • 50 g keserűcsokoládé
  • ½ tk semleges ízű olaj


A tejszínt forráspontig hevítem, a reszelt csokoládét és a vajat elkeverem benne, míg az egész fényes és sima lesz. Ezután hozzákeverem a többi alkotót, letakarva egy éjszakára hűtőbe rakom.
A további eljárást lásd fent.

*A gránátalma szirupot (grenadine molasses) török vagy közel-keleti élelmiszereket áruló boltban lehet beszerezni.


FŰSZERES-ILLATOS TRÜFFEL
  • 150 g fehércsokoládé
  • 150 ml tejszín
  • 25 g vaj
  • 1 kk vanília paszta
  • 1 ek vanílialikőr
  • 1 kk rózsabors, mozsárban összetörve
  • ½ kk őrölt kardamom
  • 2 ek kakaópor a hempergetéshez


A tejszínt forráspontig hevítem, simára keverem benne az apróra vágott csokoládét a vajjal együtt. Hozzáadom a fűszereket a likőrrel együtt, és azokkal is simára keverem. Letakarva hűtőbe rakom. Másnap kis golyókat formálok belőle, a golyókat kakaóporba forgatom és bonbonpapírba ültetem.


MENTÁS-KÁVÉS FEHÉR TRÜFFEL
  • 150 g fehércsokoládé
  • 150 ml tejszín
  • 25 g vaj
  • 2 ek Crème de Menthe
  • 2 tk nescafé
  • ¼ kk őrölt koriander
A bevonathoz:
  • 75 g fehércsokoládé


A tejszínt forráspontig hevítem, simára keverem benne az apróra vágott csokoládét és a vajat. Belekeverem a likőrt, a kávét és a koriandert. A kávét legutoljára, hogy ne nagyon olvadjon fel benne. Letakarva egy éjszakára hűtőbe rakom.
Másnap a bevonathoz a csokoládét gőz felett felolvasztom és a kis golyókká formált, hűtőben tartott trüffelt fogpiszkálóra tűzve belemártogatom. Hűtőben tartandó „tartóba” szúrva a bevonat dermedéséig, utána bonbonpapírba rakosgatom.


CAMPARI TORTA

A piskótához:
  • 6 tojás
  • 6 ek narancslé
  • 150 g cukor
  • 1 csipet só
  • 150 g liszt
  • 30 g étkezési keményítő
  • 2 tk sütőpor
A díszítő csillagokhoz:
  • 6 lap zselatin
  • 150 ml Campari
  • 150 ml narancslé
  • 50 g cukor
A krémhez:
  • 8 lap zselatin
  • 4 tojás sárgája
  • 100 g cukor
  • 100 ml Campari
  • 4 narancs reszelt héja és leve
  • 400 ml tejszín
Kell még:
  • 200 g narancslekvár (az IKEÁs bodzavirágos nagyon jó hozzá)
  • 200 ml tejszín
  • 1 csomag habfixáló por
  • 1 gránátalma

A sütőt 175 °C-ra melegítem elő. 
A piskótához a tojásokat 6 ek forró vízzel, a narancslével, a cukorral és a sóval világossárga krémmé verem. Beleforgatom a sütőporral és az ételkeményítővel elkevert lisztet. 
A masszát egy 26 cm átmérőjű tortaformába öntöm és 30 perc alatt készre sütöm. A tortaformából kivéve rácson hagyom kihűlni, majd 3 lapba vágom.

A díszítő csillagokhoz a zselatinlapokat kevés langyos vízben megpuhítom, majd a Camparit elkeverem a cukorral és a narancslével, felmelegítem. A kinyomkodott zselatint feloldom a Camparis narancslében, és egy fóliával bélelt tálcára öntöm az egészet. Teljes dermedésig – legalább 2 óra – a hűtőbe rakom.

A krémhez szintén langyos vízbe áztatom puhulni a zselatint. A tojássárgákat a cukorral, a Camparival és a narancshéjjal forró vízfürdőben krémesre keverem. Simára keverem benne a kinyomkodott zselatint, végül a narancslét. Kevergetve hűtöm egy kicsit. Amint a krém dermedni kezd, belekeverem a nem túl kemény habbá vert tejszínt.

A piskótalapokat vékonyan megkenem a dzsemmel. Az alsó lap köré tortagyűrűt rakok, megkenem a krém felével, rárakom a következő lapot, következik a krém másik fele. Majd lefedem az utolsó lappal. A tortát legalább 2 órára hűtőbe teszem. Érdemes megcsinálni az egészet előző este, úgy egész biztos az eredmény.
Kivéve a hűtőből, leszedem a tortakarikát, megkenem a tetejét és az oldalát is a habfixszel felvert tejszínhabbal.
A megdermedt Camparis-narancsos zseléből különböző méretű csillagokat szúrok ki, és azokkal díszítem a tortát. A maradék zselét felaprítom és a torta oldalára ragasztom. A gránátalmát félbe vágom és egy fakanál segítségével kiütögetem belőle a magokat a torta tetejére.

A torta receptjét a 2002-es karácsonyi Burdából vettem, a többi recept saját találmány. 


Read more...

A tökéletes uzsonna

Még ma sem tisztázódott teljesen, hogy az avokádó gyümölcs vagy zöldség. Talán ezt is szeretem benne, ezt a rejtélyes köztességet, mint a gombánál.

Az egyik legértékesebb természetes zsiradékunk, rengeteg káliumot tartalmaz, kalcium és magnézium megoszlása ideális.


A babérfélék családjába tartozó avokádó (Persea Americana Mill.) örökzöld, trópusi fán terem, súlya akár az egy kilogrammot is elérheti. Héja kemény, majdnem páncélos, színe haragoszöld, de akár feketéslila is lehet. Puha, vajszerű és nagyon tápláló élénk zöld húsa közepén hatalmas, barna mag található, melynek értékes, zsíros olaját (oleum avocado) hidegen sajtolják ki. A szubtrópusi éghajlatot kedveli, szobahőmérsékleten hamar megérik és megpuhul (ehhez papírzacskóba érdemes tenni). Az érett gyümölcs magas karotin tartalmú, nyersen azonnal fogyasztható.
Őshazájában alligátorkötének, zöldségvajnak, vajkörtének, a tengerészek vajának is nevezték. Az aztékok egyszerűen herének hívták, és szerelmi serkentőként használták. A spanyol hódítók aguacate, cura, cupandra, valamint paita nevekkel illették, a portugálok nemes egyszerűséggel abacatenek nevezték el az egzotikus gyümölcsöt, a franciák avocatier-nek hívták. Gyorsan avasodó olaját spájzban tárolni nem érdemes, alacsony hőmérsékleten azonban évekig eláll, s nem veszít értékes tulajdonságaiból sem.
Több mint tízféle vitamint (főként B, C, D, E) és vagy húszféle ásványt tartalmaz, közöttük az A-vitamin elővitaminját, a karotint is. Jelentős mennyiségű foszfor, vas, nátrium és niacin található benne. Olaja – összetételében az olívaolajhoz hasonló – magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú. Spanyol megszállók révén jutott Közép- és Dél-Amerikából Európába, az inkák kedvelt gyümölcse volt.

Az avokádó magas olajtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, az izületi gyulladás egyik legjobb gyógyszere. Vérzsír-csökkentő hatású, akárcsak a citrom, a narancs, a citrancs, a mandarin, a kivi, a szilva, a szőlő, az alma, a mandula, a napraforgó mag, a fokhagyma, a káposzta, a paprika és a diólevél. Az avokádó fogyasztása a vérkoleszterin esetében csak az úgynevezett LDL-szint csökkenését segíti elő, miközben a szív megfelelő működéséhez szükséges HDL-t, azaz a jó koleszterin szintjét emeli.
A soványság és a táplálkozási rendellenességek egyik hathatós orvossága. Magas olajtartalmú zöld „vaja” az alultápláltak csodaszere, hiszen a természetes növényi zsírok felszívódása sokkal egyszerűbb az emberi szervezet számára, mint az állati zsíroké. Az elhízás ellen szintén védelmet nyújt. A közönséges zsírok fogyasztása következtében háromszorosra is nőhet az étvágy, mégsem elégedett a szervezet, ám elegendő esszenciális zsír fogyasztásával csökken az igény a nagy adagú táplálékok iránt, ezáltal normalizálódhat a test súlya. 
Bár, gondolom, azért még néhány dolognak korrelálnia kell, hogy ez az eredmény megszülethessen.
Az avokádó B-vitaminjainak segítségével az agysejtek könnyebben termelnek melatonint, mely a nyugodt alvás egyik záloga. Az élénkzöld gyümölcshúsban található vitaminoknak köszönhetően kitűnő anioxidáns, használata különösen a rák ellen folytatott küzdelemben eredményes.

Az avokádó magas olaj- és lanolin tartalma következtében könnyen felszívódik a bőrben. A húsában található sok vitamin és ásványi anyag révén az érzékeny bőrrel csodát tesz. Hatékony az ibolyán túli sugarakkal szemben, a természetes zöldség-zsiradék nagyon jó hatással van a kiszáradt bőrre. Ránctalanító, táplálja, puhítja és megfiatalítja a száraz, vízhiányos, öregedő bőrt. Az avokádó gazdag B6- és E-vitamin tartalma révén rendkívül hatásos hajápoló. Magas A- és E-vitamin tartalma következtében különösen hatásos a bőrproblémák közül a pikkelysömör és az ekcéma kezelésére, illetve a nap okozta égési tünetek enyhítésére. 
Viszont a jóból is megárt a sok, naponta egynél többet ne fogyasszunk!

Az avokádóval kapcsolatban késhegyre menő vitákat folytatnak egyesek, hogy kell csíráztatni a magját. Vannak olyanok, akik szerint 3 fogpiszkálót beleszúrva kb. az ⅓-ánál a gömböc végével lefelé vízbe kell lógatni, majd amikor kinőtt a kis növény, elültetni.
Mások azt tartják, hogy rögtön lehet földbe dugni, szintén gömböc véggel lefelé. Aztán olyanok is vannak, akik szerint a csúcsos vége kerüljön alulra.
Én most a rögtön földbe dugós, gömbölyűvel lefelét fogom kipróbálni.

Számomra a tökéletes uzsonna vagy tízórai a guacamole kevés enyhén füstölt lazaccal. Már amikor ilyesmit eszem. 

Guacamole
  • 2 nagyobb, érett avokádó
  • 1 újhagyma, nagyon finomra vágva
  • ½ gerezd fokhagyma, reszelve
  • 3-4 csipet őrölt chilli
  • 1 lime leve
  • frissen őrölt bors



Az avokádót ketté vágom, kiszedem a magját és meghámozom. Nem mindig jó a kikanalazás, mert néha nagyon vékony a héja és szakad a kanáltól. Apróra vágom és egy tálban villával összetöröm.
Amikor megtaláltam ezt az avokádó törőt a Williams-Sonomán, azt hittem, totál hülyeség, de szerintem változott a véleményem.


Sőt találtam egy avokadóhús kiszedő/daraboló izét is, de az már tényleg túlzás.
















Visszatérve a receptre, az összenyomkodott avokádóhoz adom az újhagymát, a fokhagymát, a fűszereket és a lime levét. 
Én kb. 3 napos, kissé szikkadt rozsos paraszt kenyérrel – még véletlenül sem pirítóssal! – szeretem, a tetején kevés enyhén füstölt alaszkai lazaccal.


Read more...

Kolbász készült itthon

És amikor kolbászt töltünk itthon, mindig csinálok Húsgombóckás carbonarát is, ugyanis a töltőben pont annyi hús marad benne, amennyi ehhez a pastához kell.

A kolbásztöltésnek nálunk hagyományai vannak, emlékszem, gyerekkoromban a nagynénéméknél folyt e tevékenység a Váci úton, az ötödiken. A nagynénéméknek igen kicsi konyhájuk volt, ők a nagybátyámmal szinte a nap 24 órájában veszekedtek, úgyhogy volt egy hangulata a dolognak, mit mondjak. Ráadásul mindig töltöttünk hurkát is, azzal aztán van mancsolás meg minden, szóval nem egyszerű.
De a kolbásztöltés szinte tiszta munka, nincs vele nagy felfordulás, elég hamar meg is van. Többször is csinálunk egy évben, volt olyan, amikor már felfüstölték, ki is száradt, péntek este megkóstoltuk – isteni volt, szombat reggelre kirámolták a garázs melleti tárolót, mindet elvitték. Volt 11 szál szalámi meg vagy 20 pár kolbász. Plusz a fagyasztóból az összes csirkét, kacsát.
Van egy bevált receptünk, nem nagyon szoktunk rajta variálni, esetleg a csípős paprika arányain meg a kömény mennyiségén. 

KOLBÁSZ RECEPT
  • 10 kg darált sertéshús (pl. lapocka, mindenesetre olyan hús, amelynek kb. 25-30% a zsírtartalma)
  • 200 g őrölt paprika – ízlés szerint variálható a csipős és az édes aránya, mi úgy szoktuk csinálni, hogy az utolsó ⅓ kolbászkeverékbe még belegyúrunk legalább 60 g őrölt csípős paprikát
  • 200 g só
  • 40 g őrölt bors
  • 40 g őrölt kömény – most kb. a felét raktuk bele
  • 100 g fokhagyma – 200-300 ml meleg vízzel összeturmixolva
  • 2 kis dobozos sóban eltett bél – a maradékot sóban el lehet tenni a mélyhűtőbe
A húst összegyúrjuk a fűszerekkel, legalább 15-20 percig forgatjuk-gyömöszöljük. Ezután 2 órát hagyjuk állni. Közben a belet beáztatjuk langyos vízbe, alaposan kiöblítjük a sótól kívül-belül.
A 2 óra eltelte után megint alaposan átgyúrjuk-keverjük a kolbászhúst és a bélbe töltjük. Ha hagyunk sütnivalót mélyhűtőbe elrakni, azaz nem az egész mennyiséget füstöltetjük fel, akkor rövidke kolbászokat is csináljunk. Célszerű a belet előre feldarabolni.
A töltés után és füstölés előtt legalább egy éjszakára kiakasztjuk a kolbászokat szikkadni valami szellős helyre, lehetőleg olyan módon, hogy a macska nem érje el. A múltkor egy darabot a teraszon megrágott az egyik átvonuló macsek.
A füstölőtől hazahozva akasszuk rúdra és győzzük kivárni, míg olyanra szikkad, amilyet szeretnénk.

Szerencsére Jamie imádja az olasz konyhát és olasz mentorát Gennaro Contaldót – bár ma ritka idióta volt vele a vidéki konyhájában – elment Olaszországba, írt egy újabb szakácskönyvet, így a töltőben visszamaradt kolbászhúst méltó és multikulti módon lehet felhasználni. Érdemes 2-3 napra folpackba csomagolva hűtőbe rakni a felhasználás előtt, hogy jól összeérjen.

HÚSGOMBÓCKÁS CARBONARA (4-6 személyre)



  • 600-700 g kolbászhús
  • 4 vastagabb szelet pancetta vagy bacon
  • 4 tojás sárgája
  • 100 ml tejszín
  • 100 g frissen reszelt parmezán
  • 1 kis csokor petrezselyem
  • 1 citrom reszelt héja
  • 500 g spagetti vagy linguine
  • 4-5 ek olívaolaj
  • só, bors
A kolbászhúsból pici golyókat csinálok vizes kézzel. Kissé megolajozott tányérra sorakoztatom őket. Egy nagyobb serpenyőben az olívaolajon pirosra sütöm a gombóckákat lassú tűzön. Amikor kezdenek pirulni, a sonkát vagy a bacont vékony csíkokra vágom és a sülő húsgombócokhoz adva azt  is pirosra sütöm, de már kissé nagyobb lángon.
Közben a tojások sárgáját felverem a tejszínnel, picit sózom és borsozom, belekeverem a nem túl apróra vágott petrezselymet, a reszelt citromhéjat és a parmezán felét.
A tésztát al dente főzöm, leszűröm, de a főzővízből felfogok egy keveset. A tésztát azonnal visszateszem a még forró fazékba, ráöntöm a tojásos-tejszínes keveréket és a megsült gombóckákat. Gyors mozdulatokkal alaposan összekeverem, a tűzre már nem szabad visszarakni, nehogy a tojást összekapja a hő, elég neki a forró tészta. Ha kicsit „sűrűnek” érzem, öntök egy keveset a tészta főzővizéből rá. Az egésznek szép simának, selymesnek és szaftosnak kell lennie. Tálaláskor megszórom a maradék parmezánnal és petrezselyemmel. Ez utóbbit most elfelejtettem.



A recept Jamie Oliver Olasz kaják című könyvéből való.

Read more...

Nigella honlapja


Végre elkészült Nigella honlapja. Elég régóta volt olvasható a régin, hogy most őszre meglesz. És kb. jól számítottam ki, hogy akkor télre, ismerve a honlapok készülésének idejét. Szép, jól áttekinthető, jól működik minden platformon.


Read more...

Sütés-főzés — elmélkedés

Sütés-főzés közben tudok a legjobban elmélkedni, illetve van még egy helyzet, amikor még jobban, az a közvetlenül reggeli ébredés utáni állapot felkelés előtt. A konyhai nem mindig sikerül a körbekeringés miatt. Ma a karácsonyi menün morfondíroztam, a desszert nagyjából megvan. Nem olyan egyszerű, mert kellenek kicsi falatkák, desszert szentestére és torta az apukám születésnapjára, ő maga volt az ajándék annak idején a nagyanyáméknak. Egy ropogtatnivaló grissini és egy gombás-rizses egytál elkészítése alatt ki is ötlöttem mind.


A grissini receptjét Ottisnál láttam, csak egy picikét alakítottam rajta. Megjegyzem, a családon a függőség jelei figyelhetők meg.

SAJTOS-ZÖLDFŰSZERES GRISSINI
  • 450 g finomliszt
  • 1 zacskó szárított élesztő
  • 300 ml tej
  • 25 g vaj
  • 1-2 ek só
  • 1 kk frissen őrölt bors
  • 1 tk cukor
  • 1 ek szárított bazsalikom
  • 1 ek szárított oregánó
  • 1 ek friss petrezselyem, finomra aprítva
  • 2 tk friss borsikafű, finomra aprítva
  • 30 g parmezán
  • 30 g kéksajt
  • 1 tojás
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 ek szezámmag


A lisztet egy nagyobb tálba szitálom, beleszórom a sót, a cukrot, az élesztőt, a szárított és friss fűszereket és a borsot, elkeverem. A tejet felmelegítem, a vajat elkeverem benne, hogy felolvadjon, majd ezt a keveréket beleöntöm a lisztesbe. Összedagasztom, kis kerek cipóformát készítek, a tálba rakom meglisztezve, és 30 percre lefedve meleg helyre állítom kelni.
Meglisztezett deszkán átdögönyözöm (eléggé ragacsos a tészta, felvesz még 1-2 ek lisztet), kerekre formázom, és kinyújtom lehetőleg téglalap alakúra. Az egyik felére reszelem a sajtokat, a másikkal beborítom, és újra kinyújtom kb. 3-4 mm vékonyra. Éles késsel 1 cm-es és 12-14 cm hosszú csíkokra vágom.
A sütőt előmelegítem 200 °C-ra. Két sütőlemezre sütőtpapírt rakok.
A tésztacsíkokat a két végüknél fogva megcsavarom ellentétes irányba és kicsit meg is húzom, majd a sütőlapokra sorakoztatom.
A tojást kicsit felverem, belekeverem az olajat és ezzel kenem meg a grissiniket. Megszórom a szezámmaggal és 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm.

A Gombás-rizses egytál receptjét Heidi inspirálta. Nagyon szeretem ezt a blogot és a recepteket, mert nagyon jól variálhatók, egyszerűek, de mindegyikben van valami pikantéria, valami finesz. Ebben pl. a tárkony az ánizsos, friss ízével.

GOMBÁS-RIZSES EGYTÁL (4-6 személyre)
  • 250 g gomba, barna és fehér csiperke vegyesen
  • 1 fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 csésze* főtt barnarizs
  • 2 nagy tojás
  • 50 g kéksajt
  • 200 ml tejföl
  • 30 g parmezán, reszelve
  • 2 szál friss tárkony


Megfőzöm a rizst, 1 ½ csészét veszek (így lesz a végeredmény 3 csésze), és kétszer ennyi vizet, kevés sóval. 45 perc alatt fedő alatt puhára fő. Közben megtisztítom a gombát, a hagymát és a fokhagymát. A gombát kis kockákra vágom, a hagymákat finomra. A gombát egy serpenyőben 1-2 ek olívaolajon kevés sóval addig pirítom, míg teljesen összeesik, és elfő alóla az összes lé. Ezután rárakom a vöröshagymát, hagyom üvegesre párolódni, majd a fokhagyma következik, ezzel már csak összeforgatom és le is húzom a tűzről. Belekeverem az időközben kissé kihűlt rizst. A tojásokat felverem egy villával, hozzákeverem a tejfölt és a reszelt kéksajtot. A tojásos keveréket a gombás rizshez adom. Egy kiolajozott, közepes méretű sütőtálba simítom, a tetejére szórom a reszelt parmezán jó felét. A tálra fóliát teszek és 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöm kb. 30 percet. Ezután leveszem róla a fóliát, és így is sütöm még 30 percet, a széle kissé piruljon meg. 
Tálaláskor megszórom a maradék parmezánnal és a felaprított tárkonnyal.
Meglepően laktató kaja. 

*Csésze, azaz cup. Nem mindenhol ugyanazt a mennyiséget takarja átszámolva ml-re.
Kanadában 1 cup = 227,30 ml.
Az Egyesült Királyságban (metric) 1 cup = 250 ml.
Az USA-ban 1 cup = 236,58 ml.
Én az angol mennyiséget szoktam használni lévén, hogy a méricskélő csésze készletemet onnan kaptam.

Van egy „mértékegység”, amitől viszont a falnak megyek. Amikor a vajat stickben adják meg, 1 stick = 113,40 g. Ez egy nagyon hasznos link, minden mértékegység megtalálható.

Read more...

Pálinkás sajtkrém – biztos ez?

Igen, tökéletesen biztos. Ugyanis megcsináltam. Tegnap találtam a Velveten a többi ehető karácsonyi ajándék ötlet között. Ugyan kétségeim vannak, a bejegyzést író szerint is brutális anyag, de ezzel együtt is nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Mégis hogy lesz ez? A sajtok feloldódnak az alkoholban és krémmé állnak össze? És az elfogyasztása után megfekszik az ember? Mert hogy az alkohol ott marad benne, nem párolog el. 





PÁLINKÁS SAJTKRÉM
  • 20-30 g reszelt parmezán
  • 20-30 g reszelt kék sajt
  • fügepálinka (saját készítésű, más nem volt itthon, a Velvet törkölyt ír)
Ritka egyszerű elkészíteni, a reszelt sajtokat egy kis (tényleg kicsi, nem mertem ipari mennyiséget csinálni, egyfelől a kétségek, ugye, másfelől nem merném vállalni a „túl sok” pálinka felhasználása miatti következményeket) üvegbe tuszkoltam, felöntöttem pálinkával.

Jótanácsként, ha valaki szintén erre vetemedne, ne nyomkodja le a sajtot túlságosan, mert úgy járhat, mint most én. A kék sajt kicsit összeállt, elég zsíros, így hústűvel kellett szurkálnom, hogy az aljára is leszivárogjon a pálinka. 
Állítólag 1-2 hónap múlva fogyasztható rozskenyérre kenve a tetején egy kis áfonyalekvárral vagy mézzel. 
Eredetileg Franciaországban csinálják a száraz sajtszélekkel.



Read more...

Vasárnap reggel – az első hó és almás pite

Ma reggel ez a látvány fogadott minket. Hó és napsütés, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Nem olyan régen alakítottam át a teraszon a kiskertet, remélem, kibírja az összes újonnan ültetett kis növény. Persze most kissé hiányosnak tűnik, vannak olyanok, amelyeket tövig vissza kellett vágni, hogy tavasszal megint szépek lehessenek.





A fügefa most így néz ki. Illetve kettő, mert van egy zöld héjú meg egy lilás. Tök vicces, mert ahogy bejön a hideg, szinte egyszerre dobja le az összes levelét, ezzel nem kis mértékben megkönnyítve a levélösszekotrás egyébként elég sziszifuszi munkáját. 



Újra esik a hó.




Szívet melengető volt a mai reggel a hó és a szél ellenére, ugyanis arra keltünk, hogy anyu almás pitét süt. A fahéj és a vanília illata keveredett a párolódó alma illatával és szállt fel egészen a hálószobánkig. 
Valószínűleg minden családnak megvan a saját almás pite receptje. A miénk Margit nagyanyámtól öröklődött, nem tudom, ő honnan vette. Miután nagyon fiatalon (13 évesen) elvesztette a szüleit és aztán egyedül viselt gondot a két fiútestvérére, valószínűleg már felnőtt korában tanulta valahol, de egészen biztosan még jóval azelőtt, hogy házvezetőnő lett volna a tokaji plébánián. Oda ugyanis nem vették volna fel, ha nem olyan kitűnő szakácsnő. 
Sajnos nem túl sok időt tölthettem el vele, ezért aztán szinte minden olyan recept vagy étel, amelyet anyu tőle tanult, számomra nem hozzá kötődik, hanem az anyukámhoz. 

ANYU ALMÁS PITÉJE

A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 600 g liszt (általában keveri a finom- és réteslisztet, a rétesliszttől omlósabb a tészta)
  • 200 ml tejföl
  • 1 csipet só
  • 150 g cukor
  • 1 csomag sütőpor
Az almatöltelékhez:
  • 1 ½ kg alma
  • 200 g cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tk fahéj


Anyu először az almatölteléket csinálja meg. Ehhez lereszeli az almát és a cukorral meg a fűszerekkel megpárolja. Amíg az alma párolódik, a tészta is elkészül gyúrással és nyújtással együtt: a lisztet elmorzsolja a vajjal, majd minden további hozzávalóval gyorsan nagyobb gombóccá gyúrja és félbe vágja. Pihentetés nélkül lisztezett nyújtódeszkán két lapot nyújt átlagos tepsi méretűre. A tepsibe sütőpapírt tesz, erre fekteti az első lapot, rákeni a tölteléket, aztán a másik lap következik, amelyet megszurkál egy villával vagy fogpiszkálóval. Majd 190 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre süti. A sütőből kivéve még melegen megszórja porcukorral.
A még meleg és ropogós szélekért általában közelharc folyik.



Read more...

Fűszeres-narancsos fügedzsem

Azért ennyire nem kellet volna sietnem, az előző posztból kihagytam a fügedzsem receptjét. Még a nyáron csináltam, amikor is elég reménytelennek tűnt, hogy mi lesz velünk, eláraszt a rengeteg füge. Csináltam egy sima dzsemet meg ezt, és még így is maradt rengeteg. Nem volt más hátra, hordóba tettük. És a nyáron előállt fügeprobléma mostanára tiszta élvezetbe csapott át. A kétféle dzsem mellet pálinka is készült. Nagyon-nagyon finom pálinka lesz a fügéből, illatos, tapad a pohár belsejére – „olajos”, és édes füge utóíze van.

FŰSZERES-NARANCSOS FÜGEDZSEM
  • 1 ½ kg füge, kis kockára vágva
  • 3 db narancs reszelt héja és húsa, a húsa kis kockákra vágva
  • 500 g cukor
  • 2 db citrom leve
  • 1 tk reszelt friss gyömbér
  • 1 tk őrölt szegfűszeg
  • 1 tk fahéj
  • 1 zacskó 3:1 dzsemfix


A cukor kivételével egy mély fazékba szórok mindent, a dzsemfixet elkeverem pár kanál cukorral és a gyümölcsökhöz adom, alaposan elkeverem. Felforralom, beleszórom a maradék cukrot, alaposan átkavarom, amikor a cukor felolvadt, még pár percig forralom. Kis dzsemes üvegekbe töltöm, lezárom és 10-15 percig a fejük tetejére állítom.

Read more...

Muffin rendelésre

Tegnap szemrehányás ért, hogy régen sütöttem valamit. Ez valóban így van. De azért, mert mostanában a receptgyűjtés korszakában vagyok, délutánra a legtöbbször már zsong a fejem a sok recept olvasgatásától, a receptes progiba való betöltögetéstől. Az az igazság, hogy mindig nagy vehemnciával állok neki ennek, aztán elég hamar olvad a lelkesedés, őszintén szólva egy idő után dögunalom tud lenni.
De aztán persze olyan jó, amikor előáll a család, hogy kéne valami finomat enni. Ez természetesen azt jelenti, hogy nézzek szét, mi van a kamrában és a hűtőben, aztán keresgéljek a receptjeim között, szerezzek ihletet, és persze főzzem-süssem is meg, amit kitaláltam. Egyébként ilyenkor kiselőadásokat kell tartanom, hogy miből hogyan és mit fogok csinálni, pontosan milyen eljárásoknak vetem alá az alapanyagokat.
A kiselőadásoknak köszönhetően persze mindenki még sokkal éhesebb lesz, alig várják, hogy asztalhoz lehessen ülni. A konyhában állandóan körülöttem keringenek és persze a „Mi lenne, ha nem fényképezgetnél?” típusú kérdések is előkerülnek. Ezzel tulajdonképpen csak azt akartam megmagyarázni, hogy mitől sikerülnek a fényképek elég szerencsétlenre sokszor, szóval kifogásokat kerestem. Mert ugye sietve nem lehet művészetet csinálni, ezt mindenki beláthatja.
Tehát ma megrendelésre sütöttem, naná, hogy a jól bevált egyszerű és gyors megoldást választottam, azaz a muffint.




MUFFIN CSOKOLÁDÉVAL ÉS FŰSZERES-NARANCSOS FÜGEDZSEMMEL (12 darab)
A vajat mikróban kiolvasztó programon megpuhítom, összekeverem a cukorral, a 2 tojással és a fügedzsemmel.
A lisztet az apróra vágott csokoládékkal és a sütőporral. Majd a két cuccot egybe.
Muffinsütőbe papírkapszlikat rakok és fagyiskanállal beleadagolom a masszát a kis lukakba. A fagyiskanál nem sznobéria részemről, ezzel a legkönnyebb beleadagolni a tésztát a formába, nem csurgatom szanaszét, és már tapasztalat, hogy két kanálnyi kell egy lukba.


180 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt szép aranybarnára sütöm.



Read more...

Csicseriborsókrém-leves – mexikói felhangokkal

Szeretem a leveseket, főleg a krémleveseket. A krémleves azért is jó, mert egytálételként funkcionál számomra. Ezt a csicseriborsóból készültet is azért szeretem, mert fűszeres, sűrű és illatos. Pufimellényben kiültem a teraszra a napsütésre, és ott ettem meg.

CSICSERIBORSÓKRÉM-LEVES (4 személyre)
  • 8 oz (225 g) csicseriborsó
  • 2 db piros chili
  • 1 ek koriandermag
  • ½ ek köménymag
  • ½ ek római köménymag
  • 2 oz (50 g) vaj
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 tk kurkuma
  • 1 lime reszelt héja és leve
  • 100 ml tejföl
  • 100 ml tejszín
  • 1 csokor friss petrezselyem, a szára is kell
  • só, bors
A csicseriborsót előző este hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és leöblítem, majd 1,7 liter hideg vízben (nem sósban, hogy a borsó héja ne keményedjen meg) felteszem főni. Amikor felforr, lefedem és addig főzöm, míg teljesen puha nem lesz. Ez legalább 1 óra.
Közben a fűszermagokat száraz serpenyőben addig pirítom, míg az illatuk felszáll és elkezdenek táncikálni. Aztán mozsárban finomra töröm.




A fokhagymagerezdeket megtisztítom és apróra vágom. A chiliket hosszában felhasítom és kimagozom, szintén finomra aprítom.




A vajat felolvasztom a magpirítós serpenyőben, hozzáadom az összezúzott fűszereket, a fokhagymát, a petrezselyem finomra vágott szárát, a lime reszelt héját és kb. 5-8 percig párolom. Leveszem a tűzről és belekeverem a kurkumát.
Az egészet beleöntöm a fazékba a puha csicseriborsókhoz. Hozzáadom a durvára vágott petrezselyemzöld felét, összeturmixolom, sózom, borsozom és 30 percig fedő nélkül elég magas lángon forralom. Eközben besűrűsödik az egész, amikor már majdnem kész, belerakom a tejszínnel elkevert tejfölt, a petrezselyemzöld másik felét és a lime levét, ezekkel már csak összeforralom. 
Forrón tálalom kevés tejszínnel vagy tejföllel a tetején.



Az eredeti recept a Delia's Winter Collectionból való. Csináltam már többször is az eredeti recept szerint, a crème fraîche tökéletesen helyettesíthető a tejföl és a tejszín keverékével, viszont a friss koriander tényleg összehasonlíthatatlanul finomabbá és aromásabbá teszi, mint a petrezselyem. Most nem volt itthon, így beértem ezzel a másik zölddel. Plusz szerintem túlzás a tálaláskor a tetejére a chili – pedig én nagyon szeretem a csípős ételeket–, mert így is eléggé csípős lesz. 

Read more...

Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

Szent Mártonra nem a halála miatt emlékezünk
A középkor egyik legnépszerűbb szentjét élete, és nem halála miatt avatták szentté. A 4. században Szombathely környékén született Mártont jólelkűsége, felebaráti szeretete, betegek, és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tsiztelték. November 11. napja a néphagyományban a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet kiadós libalakomákkal és munkatilalommal ünnepeltek.

Szent Márton élete
Szent Márton 316-317 körül pogány, ugyanakkor nem alacsonyrendű – édesapja katona volt a császár hadseregében – római családban született a pannóniai Sabariában (a mai Szombathelyen). Fiatalkorát az itáliai Ticinumban (Pavia) töltötte, majd 15 éves korában a hadsereg tagja lett, azonban már gyermekkorától Isten szolgálatára vágyott. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával. A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta a köpenye felét. Ezt a jelenetet örökíti meg El Greco Szent Márton és a koldus (1597-99) című képe is.


Azt ezt követő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus a fél köpenyben. Ez az esemény döntő fordulatot jelentett az életében, megkeresztelkedett és a katonai szolgálatból való felmentését kérte Julianus császártól, majd pappá szenteltette magát Pictavium (Poitiers) püspökével, Hilarius-szal. 
Hamarosan figyelmeztetést kapott álmában, hogy térjen vissza téríteni a szülőföldjére, Pannóniába. Később remeteként élt, majd szerzetesi közösségeket alapított Milánóban. Miután Itáliából az ariánusok elűzték, Rómába, majd onnan Galliába ment, ahol tovább folytatta a térítést. Keményen fellépett a pogányokkal szemben, templomaikat leromboltatta, őket pedig – sokszor csodák révén – Krisztus híveivé tette. 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Márton püspökként is szigorú szerzetesi életet élt az általa alapított Maurimonasteriumi (Marmoutier) monostorban. Erős, önálló jellem volt, nemes egyszerűséggel és emberszeretettel, igazságérzettel és kitűnő népies szónoki képességgel megáldva. Minden évben sorra látogatta a vidéki egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Újszerű kezdeményezésével a felkeresett tanyákat és falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ban a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett. 
Már a középkorban sem volt egyértelmű, hogy vajon hol lehetett az életrajzírók (Sulpicius Severus, aki kortársa és egyben tanítványa volt, valamint Tours-i Gergely püspök) által emlegetett Sabaria, A 12. században kialakult legenda szerint Pannonhalma közelében, azonban a legenda csakhamar és hirtelen elhalt. Majd a 19. században a másik lehetséges Sabaria, Szombathely és Pannonhalma hosszas, a 20. századon is átívelő vitába kezdtek, míg végül a kutatások mai álláspontja szerint inkább Szombathely lehetett Márton szülővárosa.
A 12. századi Franciaországban bencés szerzetesek terjesztették azt a legendát, hogy a szent püspök királyi sarj, egy magyar uralkodó gyermeke. Ennek oka abban keresendő, hogy ezzel is növelni akarták szeretett szentjük, Márton tiszteletét.

Márton napja a gazdasági év zárása, és ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ezen a napon kapták meg a bérüket a szolgálók és a szolgálólányok, és módjukban állt gazdát cserélni. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelték meg. A néphagyomány szerint a boltokban ezen a napon gyújtják meg a gyertyát. Az adventi idő előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A lakomán megkóstolják az új bort, mivel ennek Márton a „bírája”. Ezen a napon sütik a „marcipánt” is. Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.

Márton és a bor
Szent Márton azon védőszentek egyike, aki életében ugyan nem volt kapcsolatban a borral, de ünnepének időpontja a must kiforrásával, az újbor kierjedésével esik egybe. Valószínűleg ez a momentum hívhatta életre a borral kapcsolatos Márton-napi szokásokat. Szent Márton és a bor szoros kapcsolatát  fejezi ki Nyugat-Európa számos szőlőtermő vidékén elterjedt hiedelem is, miszerint Márton Krisztushoz hasonlóan a vizet borrá tudja változtatni. Tours-i Gergely (538-594) Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának nevezi. Feljegyzései szerint Tours-ban volt egy csodatévő szőlőtőke, melyet Márton ültetett. Gergely leírásában egy Ingetrud nevű apáca a szent sírjáról egy edénybe vizet gyűjtött. Ebből a vízből egy cseppnyi elegendő volt ahhoz, hogy a sírra helyezett félig töltött boros edény egy éjszaka alatt tele legyen borral.

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspökét eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy a cselédek az éves bérük mellé kaptak egy libát is, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A legelőre nem hajthatták az állatokat, a takarmány meg túl drága volt, így nemcsak szárnyasokat vágtak, hanem egyéb haszonállatokat is. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Márton napra mindenütt liba dukál, nálunk sem volt másképp. 

LIBASÜLT PÁROLT KÁPOSZTÁVAL ÉS TÖRT KRUMPLIVAL (4 személyre)

A libasülthöz:
  • 4 db libacomb és 1 db kicsontozott libamell (bár a kicsontozás nem a legjobb ilyenkor, ugyanis a mellcsont milyenségéből lehet megállapítani, milyen telünk lesz, ha hosszú és fehér, akkor hosszú és hideg lesz a tél, ha rövid és barna, akkor rövid és enyhe)
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • 100 ml száraz fehérbor
A párolt káposztához:
  • 1 kg vöröskáposzta
  • 3 db alma
  • 3 kisebb fej lilahagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kk frissen reszelt szerecsendió
  • ½ kk őrölt szegfűszeg
  • ½ kk őrölt szegfűbors
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 4-5 ek balzsamecet
  • 3 csapott ek nádcukor
  • só, frissen őrölt bors
A tört krumplihoz: 
  • kb. 1 kg krumpliból főtt krumpli
  • 2-3 ek a kisült libazsírból
  • a puhára párolódott hagymadarabok és fokhagymagerezdek

A sütőt 180 °C-on előmelegítem. Előkészítem a libaalkatrészeket (tisztítás, tokozás), belerakom egy tűzálló tálba, megsózom és borsozom, a megtisztított hagymát 6 darabba vágva mellérakom, a megtisztított fokhagymagerezdeket úgyszintén. Aláöntöm a bort és fóliával lefedem, és a sütőbe tolom, 2 órát párolom.
A 2 óra letelte után kiveszem a kisült zsírból a libadarabokat, átrakom egy másik tálba, meglocsolom egy kevés szafttal és visszarakom a sütőbe, de most már 220 °C-ra emelem a hőmérsékletet, kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöm.

A párolt káposztához a káposztát vékonyra szeletelem, az almát meghámozva és kimagozva felkockázom, a hagymákat félbevágom, majd vékonyan felszeletelem. A fokhagymát megtisztítom és apróra vágom.
Egy jó nagy öntöttvas edénybe lerakok egy réteg káposztát, majd hagyma és alma következik. Megszórom a fűszerekkel, a fokhagymával, sóval, borssal, cukorral és locsolok rá a balzsamecetből. Ezt háromszor megismétlem, a rétegek közé kis kockára vágott vajat is teszek.



A tetejére káposzta kerüljön, egy kevés vaj, só és bors. Lefedve 2 órát párolom, időközben néha megkeverem.




Ez rengeteg lesz, de nem baj, mert nagyon jól tűri a fagyasztást, el lehet tenni. (A recept öteletét szintén Deliától vettem, tavaly már egyszer megcsináltam, de most kénytelen voltam emlékezetből, mert ma hiába akartam megnézni az oldalán, nem tudtam, mert valami reklám jelent meg folyton, ez előfordult mostanában más receptjeivel is. Természetesen a receptes progimban sem volt már meg, annak az adatbázisát is sikerült egyszer elveszejtenem még az év elején, amikor rámjött a karbantarthatnék és nem figyeltem oda, újrainstalláltam a Leót ahelyett, hogy csak a repair disket választottam volna. Szóval ez most az adapted from vagy az inspired by kategória.)

Amikor a libát visszateszem a sütőbe, meghámozom a krumplit és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, fedő alatt megfőzöm. Leszűröm, öntök rá a zsírból, beleteszem a hagymát és a fokhagymát, krumplinyomóval összetöröm.
Ebben a sorrendben minden egyszerre készül el, lehet tálalni. A hagyomány szerint 11 óra 11 perckor kéne a libának az asztalra kerülnie, én pontosan 6 órát késtem vele. Remélem, a hagyomány nem tartalmaz semmi retorziót az ilyen esetekre.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP