Így is lehet – a kép- és receptlopások margójára

Pár nappal ezelőtt kaptam egy e-mailt. Először csak arra kértem engedélyt, hogy a történetet megírjam, de az írója felhatalmazott, hogy beidézhetem a levelet (a hölgy eredeti nevét természetesen kihagytam).

Szia Makka!

Lenne egy kérdésem ill. kérésem.

Most kezdtem el blogolni, ( konkrétan tegnap). Tavaly vidékre költöztünk és elkezdtem kertészkedni. Elhatároztam hogy idén az első pillanattól kezdve feljegyzek minden kerti történést. Beszélgettem a barátnőimmel és úgy döntöttem félig magamnak félig aki rám talál feljegyzem tapasztalataimat. Tavaly 374 üveg befőttet (lekvár, szörp, savanyúság, fűszerolaj, ecet, sűrítmények stb.) Minden családtag és barát minden alkalomra üvegeket kapott tőlem.  És most jön a gondom szinte mindenből van még kivéve a savanyított csípős paprikából (gyönyörű volt piros, sárga és zöld is volt az üvegben a „dobálós alap léből vettem ki hozzá) az apukám ette meg szinte mindet, és a rozmaringos paprikás fűszerolajból (ezt meg a barátnőim férjei kapták) nincs.   Én mivel nem blogoltam eddig, nem volt értelme fotózni sem az ételeimet sem a befőzéseket. A koncepcióm az lenne, hogy ahogy haladok a kerti munkálatokkal az adott növényről leírnám amit tudok és fontosnak tartok illetve a feldolgozásról is.  És most jön a kérdésem és kérésem használhatom e a sárga paprikád és a chili olajad képét illusztrációként és mit és hogyan kell feltüntetnem. Igazából még csak egy alap van meg és nem ismerem a szokásokat ha van időd segíteni, egy-két tanácsot adni és esetleg megadnád az engedély a képekre nagyon örülnék neki!!!

http://brokkolirozsa.blogspot.com/

Ez vagyok én, várom válaszod,

üdvözlettel és köszönettel

xxxx

ps:

Furcsa, az egyik keresztnevem Mária nagyapám kicsi koromban Makkának hívott.

Szerintem túl sok kommentárt nem kíván. Annyit talán, hogy így is lehet.

És hát ugye egy ilyen kedves kérésnek ki tud ellenállni? Plusz ahogy így elnézem, mi minden vár majd ránk ezen a blogon, izgalmas lesz olvasgatni, remélem, mihamarabb utoléri magát és megörvendezteti az olvasóit a receptjeivel és a kerti beszámolóival.
Egyébként totál irigyelek mindenkit, aki arról írogat, hogy milyen magokat vetett, milyen palántái lesznek, mivel lesz tele a kertje és milyen finomságokat gyárt majd. Kéne beszélnem É. szomszédommal, áthidaló megoldásként az ő kertjébe is lehetne tervezni ezt-az addig is, amíg nincs saját konyhakert...

Fontosnak tartottam ezt megírni főleg a mostanában dúló viharok miatt. Amely viharok közepette néhányan elfelejtkeznek magukról. De ez legyen az ő dolguk, viszont azt kell mondanom, hogyha nem képesek moderálni magukat vagy mások nem tudnak rájuk hatni ilyen téren, akkor engem biztosan elveszítenek mint támogatót. Egyelőre kint van a blogon a logó.
Mert az egy dolog, hogy igazuk van a szerzői jogokkal és a blogjaik tartalmát engedély nélkül felhasználókkal kapcsolatban, de mindezt nem stílustalanul kéne tárgyalni. Én sem vagyok híján a vehemenciának adott esetekben, de szerintem kulturáltan és elegánsan mindig sokkal több elérhető. Nyilván nem arra gondolok, hogy kímélni kell azt, aki nem hajlandó betartani valamilyen szabályt, néven kell nevezni mindent, de személyeskedéstől mentesen.

A pingpongozás eredménye egy újabb pogácsa

A tegnapi erős elhatározást, miszerint piacra megyek jó korán, keresztülhúzta a lassan 25-30 cm-es hó. Bár én felajánlottam, hogy ellapátolom a garázs előtti részről a havat, és mehetünk, de aztán jó 2 órás séta lett a vége, mert elmentünk az utca végén levő kis közértbe, bedobtuk a csomagot, majd továbbmentünk sétálni.
Minden gyönyörű, de azért már jóból is megárt a sok, már ami a lapátolást illeti.

Délelőtt 10 körül.

Azt hiszem, szellemet szabadítottam ki a palackból a múltkori pogácsával. Igaz, ma reggel elég rutintalanul tettem fel a kérdést, hogy akarnak-e a népek olyasmit újból. Nyilván „igen” volt a válasz. Már látom magam, ahogy minden hétvégén pogácsát gyártok, és ha véletlenül nem, akkor kitör a forradalom.
Nagy sikere volt múlt héten is, érdekes módon először mindenkinek meggyőződése volt, hogy tepertőset eszik. Pedig messziről sem látott töpörtyűt.
Sajnos vége van a maradékos VKF-nek, pedig a pogácsák nagyon jó maradékhasznosító készítmények, ahogy a mai is. Volt itthon ilyen sajt meg olyan sajt, kevés füstölt comb...
Napmátkával a párja szerint pingpongozunk receptügyileg. Valóban rengeteg inspirációt merítek a blogjából. És egy srófra is jár az agyunk, mert mielőtt olvastam volna a legújabb remekét pogácsa fronton, én is elhatároztam, hogy húsfélét is rakok a maiba.
Egyébként pont azon gondolkodtam, hogyha ilyen fordulatokat vesz az időjárás, akkor jobb lesz berendezkedni arra, hogy szélesíteni kell az alapvető élelmiszerek listáját, ha belepi a házat a hó, legyen mit enni. Merthogy a hó továbbra is rettentő sűrűn esik. Most hallottam, hogy Ferihegyet lezárták, nincs repkedés, a III. kerületben rendkívüli állapot van.
Itt meg eszméletlen finom illat, ahogy sülnek a pogácsák.

„OLASZ” POGÁCSA

• 550 g finomliszt
• 300 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 100 g őrölt mandula
• 2 tasak Dr. Oetker szárított élesztő
• 300 g vaj
• 350 ml tejföl
• 120 g gorgonzola piccante
• 80 g reszelt parmezán
• 150 g reszelt gouda
• 100 g darált füstölt sertéscomb
• 3 db kisebb tojás
• 1 tk szárított oregánó
• 1 tk szárított bazsalikom
• 1 tk füstölt csípős paprika
• ¼ szerecsendió reszelve
• 2 tk só

A kenéshez: 

• 1 db tojás
• 1 ek tejföl

Egy jó nagy gyúródeszkára szórtam a liszteket, a mandulát, az élesztőt, a sót, a fűszereket, a darált húst, a reszelt sajtokat, a kis kockákra vágott gorgonzolát és hideg vajat, majd mélyedést csináltam a közepébe, oda ütöttem a tojásokat és öntöttem a tejfölt. Addig gyúrtam-gyötörtem, míg jól formálható, egynemű, sima tészta lett a végeredmény. Enyhén megliszteztem a deszkát, és a tésztát nagyjából 1 cm vastagra nyújtottam, hajtogattam, hagytam 30 percet pihenni. A hajtogatást és a pihentetést kétszer megismételtem, majd az utolsó nyújtáskor már kb. 2 cm vastagra nyújtottam, sűrűn bevagdostam a tészta tetejét, hogy majd jó ropogósra süljenek a pogácsák. Kicsit nagyobb pogácsákat szaggattam, mint a múltkori alkalommal, mert oldalsó irányba nem nőnek akkorát, mint amire számítottam. Megkentem a tetejüket a tejföllel elkevert tojással, és 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 15-18 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Kis piros ropogós – pogácsa

Ezer éve nem készítettem pogácsát, talán még akkor, amikor egyedül laktam és éppen valami társaság gyűlt össze nálam.
Valamelyik nap megláttam Napmátkánál egy receptet. És miután tapasztalatból tudom, hogy milyen kiegyensúlyozott ízekkel alkotja meg az ételeit, kedvet kaptam újra pogácsát gyártani. Merthogy a pogácsát gyártjuk, ipari mennyiség alatt nem is érdemes nekiállni. Ezzel együtt is meglepően hamar el lehet intézni, bár ez az aktuális recept tartalmaz élesztőt is, azzal ugye meg nem gyorsbüfé a sütés.
Diót darálni kellett volna, mandulát viszont nem, így az került bele. Éppen erre a hétre gyűlt össze a mélyhűtőben a vajnak szánt tejszín is, ezért bio házi vajat volt szerencsém használni.

SAJTOS-MANDULÁS POGÁCSA

• 250 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 500 g finomliszt
• 1½ tasak Haas szárított élesztő
• 350 g vaj
• 200 g reszelt edami sajt
• 100 g reszelt füstölt edami sajt
• 250 ml tejföl
• 50 g őrölt mandula
• 2 db tojás
• 2-3 tk só

A kenéshez:

• 1 db tojás
• 1 ek tejföl

A hozzávalókat egy nagy tálba mértem, majd félig-meddig összegyúrtam. Kiszórtam az egészet egy gyúródeszkára és kb. 5 perc alatt teljesen összeállt a tészta. Nagyjából 1 cm vastagra nyújtottam, összehajtogattam. Ezután ½ óra pihentetés következett meleg helyen. Ezt kétszer megismételtem, utoljára aztán kb. 1½ cm vastagra nyújtottam. Sűrűn bevagdostam a tészta tetejét, majd kiszaggattam pogácsaszaggatóval. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam a pogácsákat, megkentem a tetejüket a tejföllel elhabart tojással és megszórtam sóval. A sót legközelebb a tésztába gyúrom.

200 °C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöttem őket.

Direkt nem szórtam meg a tetejét semmilyen maggal vagy reszelt sajttal, így is rendkívül gazdag pogácsa a végeredmény. Sajnos a pogácsát addig eszi az ember, míg van, és meglehetősen gyors ütemben, ezért nem kell kihívni magunk ellen a sorsot még a tetejére szórikálással is.

Lucskos káposzta vagy valami olyasmi

Nagyon szeretem a savanyú káposztából készülő ételeket, kivéve a székely káposztát. Igaz, az összes pörkölttel kezdődő étellel bajom van. Illetve a paprikával, ha főzve van. Van valami olyan szaganyaga, amely engem nagyon zavar. Ez áll a sárga színű paprikára is, nemcsak a piros fűszerre. A lecsó szagával zárt térben engem vallatni lehetne.
Anyu mindig nagyon finoman készíti el a savanyú káposztás cuccokat, ma is ő csinálta az ebédet.
Az alapanyagok beszerzése – legalábbis részben az én feladatom volt tegnap. Kb. vadászni kellett csülökre. A nagy közértben, ahova járunk, gyakorlatilag mindig van bontott csülök. Hogy ne mondjam, tegnap természetesen nem volt. Volt viszont bőrös lapocka csülökkel. Vettem belőle egy darabot, de ahogy egyre többet nézegettem, annál kevésbé tetszett. El is „veszítettem” vásárlás közben, tudom, hogy nem szép dolog, de a mirelitek tetejére raktam. Aztán elmentem a henteshez, nyilván már zártak. Nem tudom, mire számítottam, elmúlt már 12 óra, de persze ilyenkor sosem nézem az időt, csak megyek... Szerencsére ez nem okoz gondot a hentesnél, annál inkább nekem az, hogy vegyem a humorát. A pasi folyton poénkodik, amire én automatikusan kikapcsolok, zombi üzemmód, és persze totál buta arcot vágok, amikor csak néz rám, mert valami relevánsat kérdez vagy mond, amire reakciót várna a szegény pára. Viszont volt nála csülök, ki is csontozta.

ANYU LUCSKOS KÁPOSZTÁJA

• 1,5 kg savanyú káposzta
• 1 ek kacsazsír
• 1 db kicsontozott csülök
• 4 szelet nyers füstölt sertéscomb
• 1 nagy fej hagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 3-4 babérlevél
• 150 ml száraz fehérbor
• 1 tk köménymag
• 8-10 szem fekete bors
• 2-3 marék rizs
• tejföl a tálaláshoz

A káposztát szűrőben hideg víz alatt öblítsd le, hogy ne legyen sós majd a kész étel. Annyi vízben, hogy ellepje, tedd oda főni, add hozzá a babérlevelet, a borsot (teatojásban érdemes, hogy ne kelljen halászgatni majd a borsszemeket) és a köménymagot. A forrástól számítva fedő alatt főzd kb. 8-10 percet.
A húst vágd nagyobb csíkokra, de falatnyi darabokra is lehet, ha sok az időd. A megtisztított és felaprított hagymát és a fokhagymát párold meg a zsíron, tedd rá a húst, sózd és borsozd, öntsd rá a bort, majd fedő alatt párold félpuhára.
Szűrd le a káposztát, vedd ki belőle a babérleveleket, tegyél egy réteget egy nagyobb tűzálló tálba. Rendezd el a húst a káposztán, majd fedd be a káposzta másik felével, a tetejére öntsd rá a hús szaftját. Fedd le az edényt, és 180 °C-os sütőben párold kb. 1½ órát, a húsok teljes puhulásáig. Szórd bele a rizst, kicsit keverd össze, fedd le újra, és tedd visza a sütőbe még 10-15 percre.

Meglehetősen izmos kaja, igazi téli étel, bár igazából szerintem már nem kellene azzal foglalkozni, milyen évszak van, egyáltalán nem olyan életet élünk, mint eleink, akiknek valóban fontos volt a teleken a kalóriadúsabb ételek fogyasztása. És hát a téliségét nemcsak a laktató volta jelzi, hanem az összetevők is, a savanyú káposzta és a füstölt hús is, ami egyébként nem feltétlenül szükséges, kétségtelen viszont, hogy jó ízt kölcsönöz.

És ami egy hómunkás családjának jár

Azaz finom vacsora. Merthogy ők is dolgoznak, munkálkodnak, ha nem is havat lapátolnak.
Rántott csirkemellet készítettem, csíkokra vágva a húst, simán bepanírozva, csak a prézlibe kevertem kevés szezámmagot. Hozzá salátát, párolt zöldséget.
Ja, és egy tortácskát. Azért a családtagok se maradjanak ki a csokoládé élvezetéből, ha már forró csokit nem isznak. Igen, elképesztő, de vannak ilyen emberek!

NARANCSOS CSOKOLÁDÉTORTA

• 125 g vaj
• 100 g csokoládé, min. 70%-os
• 2 db tojás
• 150 g cukor
• ½ tk vaníliapaszta
• 300 g narancslekvár
• 150 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet Fleur de Sel
• porcukor és narancshéj a tetejére

Egy kisebb edényben alacsony hőmérsékleten összeolvasztottam a vajat a csokoládéval. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával. Beleraktam a narancslekvárt, a csokoládés keveréket és a sütőporral meg a sóval elkevert lisztet. Az egészet simára dologztam, és egy 17 cm ∅ kapcsos kerek tortaformába önöttem.

180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 60-65 percig (tűpróba). A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni, majd a tortaformából kivéve, tálra rakva teljesen kihűtöttem. A tetejét porcukorral és narancshéjjal szórtam meg.

A sütemény receptjét Nigella istennős könyvében találtam.

Ami egy hómunkásnak feltétlenül jár

Jó, jó ez a tél, de mára igazán nem kívántam magamnak ezt a havat, de főleg a lapátolását. Csentem magamnak egy napot, és még véletlenül sem azt terveztem, hogy kint kotorásszam a havat. De azért persze olyan nagy baj nem volt az, hogy kimenjek a kertbe és sétafikáljak a hóban, fényképezgessek a hóhányást néha megszakítván. És ami egy szorgalmas hómunkásnak mindenképp jár, az nem lehet más, mint egy bögre forró csokoládé. Marsmallow-val. Direkt erre a célra vettem a múltkor kisméretűt.

FORRÓ CSOKOLÁDÉ MARSHMALLOW-VAL

• 400 ml tej
• 1 ek jó minőségű kakaópor
• 1 tk nádcukor
• 2 kocka fehércsokoládé
• kevés vaníliapaszta
• 1 marék marshmallow

Egy kisebb edényben odatettem melegedni a tejet. Egy bögrében a kakaót és a cukrot pár teáskanálnyi már langyos tejjel simára kevertem. A tejbe raktam a fehércsokit, hagytam felolvadni, és amikor a tej már megfelelően nagyon meleg volt, felhabosítottam a zizegős fajta habosítóval. Felöntöttem a simára kevert kakaót vele, elkevertem. Az egész tetejére raktam a marsmallow-t, majd kivittem a hóba kissé hűlni.

M mint maradék

Ma elmentünk sétálni, aztán úgy belejöttünk a telekkeresgélésbe, hogy nem mentünk el bevásárolni. Na, de ilyesmitől nem kell ugye zavarba jönni, ott van a jól bevált maradékhasznosítás. Merthogy tegnap megint töltöttünk kolbászt, a kolbászhúsból mindig marad valamennyi a töltőben, amit már nem lehet belőle kipréselni. Abból eddig mindig tésztaételt készítettem, de most nem volt kedvem hozzá, mert elég nehéz fogás. Meg most valami rejtélyes oknál fogva jóval kevesebb hús maradt a töltőben, így annak nem is volt érdemes nekilátni. 
Aztán odáig jutottam a maradék felhasználásban, hogy nem voltam hajlandó lemenni a tárolóba sem, hogy átvizslassam a mélyhűtőket ötletért. Legyen nehezített a feladat, csak azt használtam, amit a kamrában és a hűtőben találtam.
Így sikerült egy klasszik szombati ebédet összeütni, azaz leves és „tészta”. A tészta kivételesen nem édes lett, hanem sós.
És miközben csináltam a tekercseket – természetesen elfogyott a kolbászhús – arra gondoltam, hogy a hűtőben van még pár kanálnyi a karácsonyi beiglihez darált dióból (anyu világbajnok beiglit készített), azt is el lehet használni, sőt ilyeténképpen be lehet vele nevezni a VKF-re is. Pedig azt hittem, hogy az összes karácsony környéki receptversenyről le kell mondanom, igazából mindegyikről lemaradtam különféle okok miatt. De maradékos VKF-re így beférek. Ezen a nevezésen igazából el sem gondolkodtam, mert semmi nem maradt a karácsonyi ételekből, ami újrahasznosításra várt volna.
A leves is gyakorlatilag maradékokból lett, pár szem krumpli a kamrából, egy majdnem teljes angol zeller csomó, virsli, reszelt sajt a múltkori meleg szendvics után...

ZELLERES BURGONYAKRÉMLEVES

• 6 szem krumpli
• 1 csomag angol zeller (pár szál hiányzott belőle)
• 2 ek vaj
• 1 db sonkahagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 2-3 csipet füstölt só
• 1, 5 l zöldségalaplé
• ¼ tk szárított kakukkfű
• ¼ tk szárított oregánó
• ¼ tk rozmaring
• 200 ml tejszín
• 2 ek szőlőmagolaj
• 2 pár hosszú bécsi virsli

Egy lábosban felforrósítottam a vajat, rászórtam a felaprított hagymát és fokhagymát, majd alacsony hőmérsékleten pároltam.

Közben meghámoztam a krumplit és a zellerrel együtt feldaraboltam. A zöldségeket is a hagymás vajhoz adtam párolni. Sóztam és borsoztam, alaposan megkevertem, és fedő alatt pároltam egy kicsit, míg kiadták a levüket.

Ráöntöttem az alaplevet, beleszórtam a szárított fűszereket, és fedő alatt főztem közepes hőmérsékleten 20-25 percig, a zöldségek teljes puhulásáig.

Ezután turmixoltam, majd hozzáadtam tejszínt, amivel újra felforraltam.

A szőlőmagolajon pirosra sütöttem a vékonyan felkarikázott virslit, azt raktam a levesre tálaláskor.

KOLBÁSZOS ÉS DIÓS-SAJTOS CSIGÁK

• 1 csomag mirelit leveles tészta
• 1 db tojás

A kolbászoshoz:

• 300-400 g kolbászhús

A diós-sajtoshoz:

• 5 ek darált dió
• 4 ek reszelt sajt
• 2 ek tejföl
• fűszeres só, bors

A leveles tésztát felengedtem, és enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, hat nagyobb darabra elosztottam. Négy darabra kolbászhúst kentem, a többire pedig a sajtos-diós keveréket.

Kolbászos csigák.

A rövidebb oldaláról feltekertem a töltelékekkel megkent tésztadarabokat – a végén a szélüket megkentem az elhabart tojással, hogy ne nyíljanak majd ki a sütőben – és az így kapott rudakat nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagon felszeleteltem. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, mindegyiket megkentem tojással, és 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 20 percet.

Diós-sajtos csigák.